Reviczky Gyula Májusával indulok az új hónap elé, még akkor is, ha némiképpen hűti kedvemet a két utolsó sor:
S mégis van bűzhödt, piszkos pocsolya,
Ahol a békák brekkekéznek.
A latin Maius hónapot Ovidius szerint a meglett korúak (maiores) tiszteletére nevezték el. A görögöknél Maia a pleiászok egyik csillaga volt, Zeusz szeretője, és a főistennel együtt töltött éjszakák eredményeként Hermész anyja. Ez a planétaistenfi az asztrológia májusi Ikrek jegyében van „otthon”. A csillagkép olümposzi védnöke ugyanakkor Apollón volt. Maia a növekedés és a szaporulat felett bábáskodott, s a május valóban a növekedés hónapja. Ovidius fején találta a szöget, hisz maior, maius a latin magnus, „nagy” melléknév felsőfoka, és a növekedést fejezi ki.
A Julianus naptárreform idején a májust Jupiternek szentelték, s elnevezték „mensis Majus”-nak. A római Maja istennőnek május elsején egy vemhes emsét áldoztak ünnepélyes körmenet után, s ezt az emsét elnevezték „majalis”-nak. A középkorban az emseáldozat elmaradt, de maga az ünnepség mint „majális” fennmaradt. Maja istennő neve különben egy más formában is megmaradt. A rómaiak ugyanis „Majestá”-nak (a görög „megista” = legnagyobb) is nevezték, s az eredetileg csupán ennek az istennőnek kijáró „majesta” címet később más istenségekre, sőt földi uralkodókra vagy pedig általában „fenséges” fogalmakra is kiterjesztették.
A május mindenütt a nyár aggodalmas adventje volt, aminek a jövendő termés féltése volt az alapja. A hónap előkészület volt a nyárközépi nagy ünnepekhez.
Bolyai-féle pónyikalmafa első virágai a Szentenderei Református Gimnázium előkertjében, 2019
Május elseje 1889-ben a II. Internacionálé megalakulásával lett a munka ünnepe. A választás igen szerencsés volt. Mint az ősi tavaszi ünnepkör kitüntetett napjához, Európa-szerte régóta hozzákapcsolódott a majális és a májusfaállítás szokása. Népszerűsége láttán az egyház még meg is szentelte a napot. XII. Pius május elsejét Munkás Szent József mellékünnepévé avatta. A profán május elseje múltja a britekig visszakövethető. A májusfát gyakran galagonyából készítették. Galagonyakoszorú ékesíti az erdők szellemét képviselő „zöld ember” homlokát, ezt akasztják a tehénistállókra, hogy biztosítsa a jó tejhozamot (fehér virág a fehér tejet), a tetőgerendára azért teszik, hogy védje a házat viharok, szellemek és boszorkányok ellen. (A középkorban a galagonya még a boszorkányok fája volt, május 1. előestéje pedig az egyik az évente tartott négy „boszorkányszombat” közül.)
Május 3. már anyák napja. E napot a különböző országokban különböző időpontokban ünneplik, de Magyarországon s innen kiindulva a Kárpát-medencében ma már mindig május első vasárnapján.
Május 3-án, 2013-ban költözött álmodott grafikai világába a kökösi születésű Deák Ferenc. Számtalan könyvillusztrációja mellett (Jávorfa-muzsika, Hej zöld levél és Szegény ember kincse c. folklórgyűjtemények, Benedek Elek Kék, Piros, Ezüst és Arany mesekönyv) gyerekkori emlékem a Napsugárban megjelent, az élő természetet megidéző alkotása, rajzai végigkísérték gyermekeim s unokáim szép iránti érzékenyedését is.
Az anyák napja utáni hét Magyarországon 2013 óta a születés hete. E nap mellé állítom Garai Gábor talán legszebb versét, az Asszony a napon című költeményt:
Gömbölyű rügy, tömény bonyodalom;
magában ül és hallgat a padon.
Bombázza a nap, vad tavaszi fény,
s megszelídül a szeme íriszén.
Nagy örömében mintha szállana,
bár meg se mozdul – boldog, hogy anya;
s hogy anya lett, bentről vallatja már
az a remény – ragyogás? vak homály? –
mit ösztöne méhébe fogadott,
az eszméletlen, testtelen titok.
És mosolyogva beszélget vele,
gyermekével, ki még nem gyermeke,
vele, ki – hiszen még nem szülte meg –
akármi: szép, csúf, jó s rossz is lehet,
de bármi lesz – már teste részeként
issza mohón a létezést, a fényt;
és bármi lesz, immár el nem szakad
tőle: szabad lesz – s ő rabja marad.
Majd enni kér, s ha járni megtanul,
boldogan jár – vagy boldogtalanul…
Apjára üt – vagy rá emel kezet?!
Ő vár, szül és nevel – mást nem tehet.
A nemlét zárját fölnyitotta – hát
méltán remél egy testté lett csodát.
Május 5. az Európa Tanács hivatalos ünnepe. 1949-ben május 5-én Londonban alakult meg az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága; az Európa Tanács 1964. óta ünnepli ezt a napot; az Európai Unió május 9-én Európa napját.
Goethei csend. A lombon egy madár,
alig lebeg, mint ez a német nyár,
melyet a szó, a lefordítható
úgy rajzol most, hogy csak bent látható.
És odabent a rímek bölcs öreg,
habos patakban álló nagy kövek,
kecsesen átlép rajtuk hófehér
szlávtáncain egy pirosajkú szél.
A hegytetőn a franciás romok
magyar–török világgal rokonok.
Épp lemenőben olasz fellegen
aranyfehér mosoly a szerelem.
Egész világ kezében peng a lant,
amely mögött a parti csend flamand.
A tó észbontó tükrein az éj
szemembe sír: szegény Yorick, ne félj!
Igen, Yorickot, Hamlet gyerekkori sziporkázó elméjű udvari mulattatóját – koponyája ott van a dán királyfi kezében – biztatja így Lászlóffy Aladár a 2010-ben megjelent Ledőlési határidő című kötet Ó, Európa című versében. (Tán sejtett már akkor valamit a ma történéseiből?)
Napsugár, 1970. április – a havilap fedőlapja Deák Frenc grafikája
1930. május 6-án született Csíktaplocán Csedő Károly gyógyszerész, egyetemi tanár, szakíró, a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Akadémiai Bizottságának és a Román Akadémiának tagja. 1949-ben érettségizett a csíkszeredai Segítő Mária Főgimnáziumban, majd 1953-ban gyógyszerészi oklevelet szerzett még Kolozsváron, az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet Gyógyszerésztudományi Karán. Ez első és utolsó munkahelye is – már Marosvásárhelyen. Doktori értekezését a paprika gyógyászati hatóanyagairól 1962-ben védte meg. Szak- és ismeretterjesztő tanulmányait a növényi hatóanyag-kutatás, valamint a gyógynövény-értékesítés és az etnobotanika tárgyköréből magyar, román és német nyelven az Orvosi Szemle, a Revista Medicală, a Farmacia, a Die Pharmazie, a Note Botanice szakfolyóiratok számaiban és gyűjteményes kötetekben közölte. 1990-től a Farmakognóziai (gyógynövény- és drogismeret) és Fitoterápiai Tanszékének vezetője, a Gyógyszerésztudományi Kar dékánja volt. Több mint 80 tudományos dolgozat és nyolc szakkönyv főszerzője, 200 dolgozat és öt szakkönyv társszerzője. Főbb kutatási területei közül csak mutatóba néhány: alkaloidatartalmú növények (mák, paprika) fitokémiai vizsgálata; a romániai gyógynövényállomány mennyiségi és minőségi felmérése Hargita, Kovászna, Maros, Beszterce-Naszód, Brassó és Szatmár megyében, a Fogarasi-medencében és Dél-Dobrudzsában; a Keleti- és Déli-Kárpátok (a Priszlop-hágótól a Kazán-szorosig) borókafajai földrajzi elterjedésének felmérése és illóolaj-tartalmának meghatározása; népgyógyászati adatok gyűjtése és azok hatásának ellenőrzése; furokumarinok izolálása és szerkezetének megállapítása a rutafélék család fajaiban; a mogyoró, legyezőfű és eperfa hatóanyagainak izolálása; gyógynövények (kalendula, rebarbara, éger, nyírfa, paszuly, szálvia, rozmaring, zsurlók, görögszéna) ásványanyag-tartalmának meghatározása; védett növények (sárga tárnics, angyalgyökér) termesztési lehetőségei a Csíki-medencében; a Dél-Hargita gyógy- és fűszernövényeinek felmérése és hatóanyagtartalmának vizsgálata; a Kelemen-havasok pásztorai által a legeltetési idényben használt gyógynövények; a Keleti-Kárpátokban honos madárberkenye antioxidánsvitamin-tartalmának vizsgálata; a romániai Kárpátokban előforduló sisakvirágfajok fitokémiai vizsgálta.
Mindemellett volt arra is ideje, hogy Bolyai Farkas jelképnövényét, a pónyikalmát népszerűsítse az egész Kárpát-medencében oly módon, hogy ő adományozott először a vásárhelyi sírkert pónyikalmafájáról metszett oltóvesszőkről az Újfehértói Gyümölcs- és Dísznövény-termesztési Kutatóintézetben elszaporított – tehát a sírkerti fával azonos örökletes anyaggal rendelkező – csemetét annak az első iskolának, a Kispesti Bolyai János Általános Iskolának, ahol Bolyai-fát ültettek. (Jakab Barna, a Bolyai Farkas Líceum tanára által metszett oltóvesszőkről származó csemeték eredetét igazoló dokumentumot Oláh Anna Bolyai-kutató adta át ezeknek az iskoláknak. Azóta számos iskolakertben ápolnak Bolyai-pónyikalmafát; a Szentendrei Református Gimnáziumban a Bolyaiak amfiteátrum-terme előtti parkba is ültettünk egyet. Már az is rég termőre fordult.
E hétre búcsúzom a Sáromberkén 1907. május 7-én született Szabédi László Ragaszkodásával a Báréi csujogatásokból:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
