Összenő, ami összetartozik, tartja a mondás, és ez pontosan illik a szocik és az aranycsapat kormánybuktató szövetségére. A nagy összeborulás első eredménye egy politikai válság, ami kiadós gazdasági krízist is hozhat magával.
Nem volt oly rég, amikor a szocdemek kormányoztak, és az akkori pártvezér a korrupciós ügyei miatt nem ülhetett be a kormányfői bársonyszékbe. Így a mostani gerendás fazont tették meg miniszterelnöknek, aztán kirántották alóla a szőnyeget. Szóval az illető első kézből tapasztalta meg, milyen, amikor a saját csapatod szúr hátba. Az akkoriban meglehetősen szuverenista szocdem párt elnökét később lecsukták, és eltűntek az alakulatból a keményvonalas nacionalisták. Majd a következő választásokkor már aranycsapatként masíroztak a parlamentbe. Bár azóta is szélsőjobbosnak becézi őket a média nagy része, attól még lényegében ugyanarról a sleppről van szó. Ne feledjük, a Kárpátok géniuszának idejében itt még a kommunizmus is nemzeti volt.
A vörös–arany csapatnak elviekben megvan a kellő parlamenti súlya, hogy leváltsa a kormányt. Bár az újdonsült szövetség azért okozott feszültséget a szocdem seregben, de hogy a zavar a vörös erőben van-e akkora, hogy a bizalmatlansági indítvány esetleg ne menjen át, az csak a szavazatszámláláskor derül ki.
Egy kisebb politikai válság már adott, mert ha át is vészelné a kormány a bizalmi szavazást valamilyen csoda folytán, a koalíción belül a mosolyok már nem lesznek őszinték. Eddig sem voltak igazán, mert a szocikról már a ciklus elejétől kezdve mérföldnyiről lerítt, hogy ezt a fránya reformeresdit csak addig fogják eljátszani, amíg a megszorító intézkedések – amiket egyáltalán az ő meggondolatlan pénzszórásuk tett szükségessé – el nem érik az állami szféra zsíros állásaiban lebzselő klientúrájukat. Amíg a kisembert kellett nyúzni a megszorításokkal, addig nem volt különösebb baj.
Ha bukik a kormány, a politikai válság akkor válik egész komollyá, és csak találgatni lehet, hová fajul. Egy olyan helyzetben, amikor senkinek nincs abszolút parlamenti többsége, a kormányalakító játszmában az elnök az erős ember, mert nincs olyan alkotmányos kötelezettsége, hogy a legnagyobb párt jelöltjét kelljen felkérnie kormányalakításra. Mást is megbízhat a pártokkal való egyeztetések után. Ám ha a vörös arany ott marad a regáti politikai fűszerpolcon, csípős nyár elébe nézünk. Már csak annyi kell ennek a cirkusznak a tökéletessé tételéhez, hogy játsszuk el a külföldi hitelezők bizalmát, és hagyjuk elúszni az újjáépítési alapból megmaradt pár milliárd eurót is. Olyan államcsődöt lehet itt főzni őszire, hogy két-három generációt is rákvörösre csíphet, amíg törlesztik az árát.
