XXXIII. Constantin Silvestri nemzetközi zenei fesztivál
2023-10-30 15:00:00
- Csíky Csaba
Október 5–26.
Kamarakoncert
Műsoron:
J.S. Bach (BWV 1030) h-moll szonáta fuvolára és obbligató csembalóra (zongorára): Andante, Largo e dolce, Presto – Nyulász Viktória, (fuvola) és Orbán András (zongora) előadásában.
Fr. Schubert 1823-ban írta a 20 dalból álló Szép molnárlány (Die schöne Müllerin) c. dalciklust, Wilhelm Müller verseire. A sorozat témája a vándorlegény reménytelen, ám olykor bizakodó szerelme a molnárlány iránt. Az Elszáradt virágok című dal a ciklus 18. darabja. Schubert az Elszáradt virágok variációiban is egy korábban komponált dalát dolgozta fel, fuvolára és zongorára.
Szergej Prokofjev D-dúr fuvola-zongora szonátája (op. 94.), 1943 nyarán készült el. A fuvolaszonátát először Moszkvában adták elő 1943. december 7-én Nikolaj Harkovszkij (fuvola) és Szvjatoszlav Richter (zongora) előadásában. Később, 1944-ben a szerző átírta hegedűre David Ojsztrah hegedűművész segítségével. Négytételes mű: Moderato, Scherzo: Presto, Andante, Allegro con brio.
Könnyed technika, nyitott és szabad hangzás: íme egy fuvolaművész, nagyszerű dinamikatartománnyal!
A kíséret pedig nagyszerűen alkalmazkodik a társhoz. Viktória aligha találhatott volna megfelelőbb zenei társat, mint Orbán, gondolok azokra a külső és belső művészi értékekre, amik lehetővé tették a fuvolahangzás összesimulását Orbán zongorastílusával.
Záróhangverseny
Karmester: Tiberiu Soare (a tavalyi záróhangversenyt is ő dirigálta).
Szólista Maria Marica (hegedű, a G. Enescu verseny nyertese, 2022).
Műsoron: C. Silvestri: Három darab vonószenekarra op. 4 nr. 2.; W. A. Mozart: 4. D-dúr hegedűverseny KV. 218 G. Mahler: 1. Titán szimfónia Wolfgang Amadeus Mozartnak ez a műve a Salzburgban, 1775-ben komponált öt hegedűversenye közül való. A hegedűverseny a klasszikus versenyműformának megfelelően háromtételes: Allegro, Andante cantabile, Rondeau. Andante grazioso.
Az első tétel fő témája a francia hegedűversenyekre jellemző induló-motivikával kezdődik, a zenekari bevezetés után a szólóhangszer is ezzel mutatkozik be, a koncertáló szólamot azonban mindvégig elsősorban a dallamosság, a nyugodt következetességgel végigvitt melódiaívek, a kiegyenlített ritmika jellemzi. A lassú tétel szerenád hangulatú; a zenekar kürtjei és oboái adják ábrándos dallamosságának ezt a „szabadtéri”, csillagfényes színt és illatot. A rondó is megőrzött valamit az induló jellegből, bár feszességét játékosságban oldotta fel a komponista. Az Andante grazioso jelzésű, 2/4-es szakaszhoz utóhangként járul egy staccato mozgású, 6/8-os Allegro ma non troppo: az epizódokat helyettesítő változatokban e két formarész együtt vesz részt.
Maria Marica egy August Sebastien Philippe Bernadel- (1875) hegedűn játszik. Milyen csodálatos és érdekes előadás! Ez valóban a saját egyedi hangja, és igazi örömet sugároz. Erről van szó!
Gustav Mahler I. D-dúr szimfóniáját főként 1887 vége és 1888 márciusa között komponálta, bár magában foglalja a Mahler korábbi műveihez komponált zenéit is. A művet akkor szerezte, amikor a Lipcsei Opera második karmestere volt Németországban. Bár leveleiben Mahler szinte mindig szimfóniának nevezte a művet, az első két előadást szimfonikus költeményként, illetve szimfonikus formájú hangkölteményként írta le. A mű ősbemutatója a budapesti Vigadó Hangversenyteremben volt 1889-ben, de nem volt nagy sikere, Mahler jelentősen átdolgozta a második előadásra, amelyet Hamburgban (Németország) tartottak 1893 októberében; majd 1898 végén további módosítások történtek. 1896-ban érte el végleges négytételes formáját. Mahler több előadást vezényelt ebből a szimfóniából, mint bármely későbbi művéből.
Én nem szeretem. „De legyen már másnak is igaza, ne csak nekem.”
