A város szeme

A brit fővárosban lépten-nyomon belebotlik az ember. Hol közelről, hol távolabbról, a Temze túlsó partjáról látni, ahogy csigalassúsággal forog körbe jellegzetes „űrkabinjaival”, amelyek úgy csüngnek rajta, mint fényes hátú bogarak.

A brit fővárosban lépten-nyomon belebotlik az ember. Hol közelről, hol távolabbról, a Temze túlsó partjáról látni, ahogy csigalassúsággal forog körbe jellegzetes „űrkabinjaival”, amelyek úgy csüngnek rajta, mint fényes hátú bogarak. A gyanútlan szemlélő számára messziről mozdulatlannak tűnik, holott még akkor is mozgásban van, amikor újabb utasai kényelmesen beszállnak a fülkékbe. Állítólag csak a fogyatékkal élők kedvéért állítják le, de ottjártunkkor a tolókocsit is kényelmesen betolták a kabinba, ahol húsz személy is elfér.

A britek közül sokan fanyalogtak a hatalmas fémépítménytől, de amióta a legkülönbözőbb formájú felhőkarcolókkal tűzdelték tele Londont, már se nem ront, se nem javít az összképen a Temze keleti partján felépített millenniumi óriáskerék. Ami nem véletlenül kapta a London Eye elnevezést, hisz innen páratlanul szép, lenyűgöző a kilátás a brit fővárosra. Tervezése hat építész nevéhez fűződik, s a 135 méter magas kerék külsejéhez 32 zárt, légkondicionált kabin kapcsolódik, amelyeknek mégiscsak van egy nyitott ablakszeme, hogy a felhős londoni ég alatt is néhány tiszta, éles képet készíthessen a turista. Kezdetben a brit légitársaság, majd a Merlin Entertainment szponzor nevét viselte, ma helyüket az EDF Energy foglalta el. A Westminster és a Hungerford híd között forgó kilátót 2000-ben vehette birtokába a látványra éhes közönség. S bár egy körút ma sem olcsó, vég nélküli sorok kígyóznak a bejárat és a jegypénztár előtt. A szervezők mentségére legyen mondva, a folyamatos üzemeltetés miatt nem kell túlságosan sokat várni. A kilátó 0,26 m/s sebességével félóra alatt tesz meg egy kört. Kezdetben a Temze, majd a parlament és a Westminster apátság egységesen szép látképe tárul a látogató elé, aztán egész London a lába alatt van az 1,7 ezer tonna vasból készített kilátó csúcspontjáról. A látványt a hadügyminisztérium hatalmas épülete uralja, majd túloldalon a Shell irodaközpont és a Waterloo Plaza, kissé hátrébb a nagy londoni állomások, s szép időben állítólag 40 kilométer távolságra is el lehet látni. London szeme mindössze hat éven át őrizte a világ legmagasabb kilátója címet, amikor az elsőbbséget át kellett adnia a kínai Nancsang Csillagának, amelyet 160 méter magasra építettek, a kétszeresére a chicagói világkiállításra 1893-ban készült első óriáskeréknek. A London Eye nyáridőben naponta 10- 21 óra között üzemel.