Világméretűre dagadt a dízelbotrány: az autóipar legnagyobb cégcsoportjáról derült ki, hogy csalt egyes dízelmotorjainak a károsanyag-kibocsátásra vonatkozó értékeivel.
Világméretűre dagadt a dízelbotrány: az autóipar legnagyobb cégcsoportjáról derült ki, hogy csalt egyes dízelmotorjainak a károsanyag-kibocsátásra vonatkozó értékeivel. A német cégóriásnál áll a bál, és a cirkusznak a közvetett hatása mindenkit elér. Egyelőre pont arról nincs szó, ami a nem csak autót vásárló fogyasztókat a leginkább érdekelheti: hol van az a határ, ameddig az ipar összekacsinthat politikummal és szabályozó hatósággal annak érdekében, hogy a valóságot rózsaszínre mázolja?
Mert annak alapján, ami eddig a cirkuszból sejthető, van egy cinkos összekacsintás üzleti, politikai és hatósági szférák között. A végeredmény, hogy a vásárló nem azt kapja, amit ígérnek neki. Azt a szakterületen jártasok rég tudják, hogy például az autóiparban az ilyen méréseket laboratóriumi körülmények között végzik, és mivel a hétköznapi üzemfeltételek teljesen mások, a mérési eredmények köszönő viszonyban sincsenek a valós értékekkel, sem a károsanyag-kibocsátás, sem – amit minden autós gyakrabban tapasztal – az üzemanyag-fogyasztás terén. És mindezt nemcsak az ilyen alkalmakkor elegánsan lemondó ipari csúcsvezetők tudják pontosan, hanem a politikusok is, akiknek a kampánypénzeiből az ipar jókora hányadokat áll. Vagy az ellenőrző hatósági vezetők, akiket a politikusok ültetnek székbe, és elnézik az ilyen trükközést, mintha a statisztálásért kapnának adópénzből fizetést.
Most kiborult egy jókora bili, és csak találgatni lehet, hogy mekkora lesz a felfordulás. Az összeesküvés-elméletek kiagyalói egy sor forgatókönyvet írhatnak még arról, hogy vajon a rivális gyárak lobbija, vagy politikai indíttatású leszámolás van-e a háttérben, mert kétségtelenül érdekes, hogy pont ott borul a dízelbili, ahol a legkisebb a dízelpiac. A gazdasági következményei az ügynek még beláthatatlanok mind világszinten, mind hozzánk közelebb, hiszen a román gazdaságban is munkahelyek százezrei függnek az autóipartól. És a botrány hevében elindított vizsgálódások még mások trükkjeiről is leránthatják a leplet.
De ha csak a népautó viszi is el a balhét, el kellene jutni oda, hogy az ezért felelősök átdolgozzák a méricskélési és a reklámozási szabályokat, a tisztesség jegyében. Mert az szinte lényegtelen, hogy hány milliárdra büntetnek meg egy trükköző multit, vagy hány vezérigazgató kénytelen megválni a székétől egy ilyen ügy nyomán. A vásárlót nem ez érdekli, hanem az, hogy a termék, amiért fizet, valóban azt tudja, amiért jótáll a gyártója. Legyen szó károsanyag-kibocsátásról, fogyasztásról vagy egyéb tulajdonságról. És az autók mellett lehetne sorolni sok más terméket is, amelyek esetében a vásárló ritkán kapja azt, amit reklámoznak neki. Ha az autós üzletág tisztességesebb lesz a dízelbotrány nyomán, és ebből más iparágak és az azokat felügyelők is levonják a következtetést, hogy csalni nem szabad, az lenne a fogyasztó nyeresége. De egy ilyen őszinteségi rohamnak kicsi a kockázata egy olyan világban, ahol a pénznek és a profitnak isteni rangja van.
