A természet kalendáriuma LVI.

Június 29. Péter-Pálkor már túl vagyunk a júniusi Bootidák és az Epszilon Perseidák maximumán, de ha szerencsénk van, akkor még egy-két napig csodálhatjuk a ritkán felvillanó meteorokat az Ökörhajcsár, avagy a Perszeusz csillagképből.

Kékiringó kurjongat kéken a Faragói-tó fölött

Június 29. Péter-Pálkor már túl vagyunk a júniusi Bootidák és az Epszilon Perseidák maximumán, de ha szerencsénk van, akkor még egy-két napig csodálhatjuk a ritkán felvillanó meteorokat az Ökörhajcsár, avagy a Perszeusz csillagképből.

Július. A gabonaérés hónapja. A szénakészítők hegyi kaszálókra vonulnak. A vadon termő gyógynövények már terméseiket érlelik. Még virágzik a hárs, de a bodza már bogyóinak ernyőjét kékíti. Nagyra nőtt a mérgeszöld csalán, levelét most kell gyűjteni, akárcsak a hamvaszöld málnalevelet. Nagy esők után a gombászók terítve találják féltve őrzött, titokban tartott gyűjtőhelyeiket. A szegfűgombákat már a – kékhátú, varaszöld, sárgásbarna, dióízű, ráncos – galambgomba fajok váltják. Sárga rókagombát azonban a város környékén nem nagyon találsz, kedves Olvasóm.

99 éve, 1914. július 1-jén nyílt meg a Panama-csatorna. A 81 km hosszú víziút építése 33 évig tartott. Nemcsak a trópusi klíma nehezítette a két óceánt összekötő csatorna építését, hanem a rengeteg sikkasztás is. Nem véletlen, hogy mai napig a nagy csalásokat panamázásnak nevezik az egész világon.

Most úgy néz ki, konkurense lehet a Nicaraguában tervbe vett csatorna. Évszázaddal ezelőtt is Nicaragua nagy tavain keresztül tervezték a csatorna helyét, de végül az észak-amerikaiak, geopolitikai megfontolásból, a néhány száz kilométerre délebbre fekvő Panama javára döntöttek.

Álmos a, morcos a képe az égnek:

Szunnyad a sokszemű, távoli menny.

Rajta a csillagok már alig égnek,

Hold koma, menj te is, hogy lepihenj.

Ballagok. Arcomon még ül az álom,

Fújja a hajnali friss fuvalom.

Megbújik ajkamon és szempillámon,

S ottmarad, bárhogy is zavarom.

Most, hogy e sorokat írom, éppen ilyen Reggeli hangulat felé indulnak az éjszaka történései. 75 éve született e sorok szerzője, Szilágyi Domokos: Sarlós Boldogasszony napján.

Egyedül vagyok, mint a sárga

napraforgó szomorúsága.

Az ég alatt ragyog a nyurga nyár. Száll

a szőke búzaföld. Amarra pár szál

katáng kurjongat kéken

szememnek itt lenn s odafönn az égen.

– kezdi Napraforgók című versét. Én meg kék katáng helyett kékiringót teszek a vázádba. Évekkel ezelőtt „szedtem” fényérzékeny lemezre a Faragói-tó domboldalán.

Fekszem a földön, engedelmes foglya,

s mint a magvető, aki marokba fogja

a szórni való élést – én, ím,

próbálom megmarkolni szétszórt igéim,

hogy ne legyek egyedül, mint a sárga

napraforgó szomorúsága –

talán a sors kivéd

(rakoncátlan hívét);

fekszem hason, hátam vetem az égnek –

csak így ér valamit a földi lét,

szélszórtában napra forgó igéknek.

Nézem a cseresznyefán a leérő cseresznyét, az elmúlás érint meg.

Harag György Cseresznyéskertjének időalagútján felballagott a vár mögé a Székely Színház utolsó hírmondója is. Apám néhány boldog évét éppen 32 éve láttuk az öreg, akkor is már rogyadozó, borszéki moziban. 1981-ben, fiam születése előtt négy hónappal – Lohinszky Lorándot ebben a magyar filmben látni – maga volt a csoda.

A levelek hamvaszöld barlangjának mélyén egy cseresznyeszemen párnáspenész kávébarnáján hímes sárgásfehér öltésmintákként világlik a rothasztó gomba spóratartóinak tömege. Neki is létjoga, hogy színét adja a Természet nyári élet-halál színörvényeihez.

Talán nem véletlen, hogy a Majális, A pacsirta, Pipacsos mező, Faun és nimfa, A lilaruhás hölgy festője, Szinyei Merse Pál is július elején született, 1845-ben, s rá nyolc évre és egy napra, Emese napján, a másik nagy természetet vászonra álmodó, Csontváry Kosztka Tivadar. De cédrusai helyett most a pasztörizálás atyjáról s a veszettség leküzdésének mezsgyéjéről hozok egy történetet.

Louis Pasteur a lépfene és a baromfikolera elleni védőoltás kidolgozása után kezdett a veszettséggel foglalkozni. Veszett nyulak gerincvelőjéből olyan vakcinát állított elő, amellyel nemcsak védetté tett előzetesen kutyákat, de frissen fertőzött állatokat is megmentett. A védőoltást még csak tizenegy állaton próbálta ki, amikor 1885. július 6-án Elzászból a kétségbeesett szülők elhozták hozzá a kilencéves Joseph Meistert, akit egy veszett kutya mart meg. Pasteur nem kis lelki tusa után úgy döntött, alkalmazza a fiún az eljárást. A kis pásztorfiú megmenekült.

A veszettség ellen elsőként beoltott Joseph Meister később a Pasteur Intézet gondnoka lett. Élete tragikus véget ér: 1940-ben, Párizs német megszállása alatt SS-tisztek arra akarták kényszeríteni, hogy nyissa fel Pasteur kriptáját, de ő inkább öngyilkos lett.

A látványos siker után Pasteurt hősként ünnepelték. Közadakozás indult, amelynek nyomán létrejöhetett Párizsban a Pasteur Intézet, amely ma is a kutatás, oktatás, gyógyítás fellegvárának számít. Később a kelet-európai országok fővárosaiban létrejöttek a Pasteur Intézet fiókintézményei, s ezek elé Rodin műhelyében alkotott szobor, A kis pásztorfiú, a Le petit berger került. A kelet-európai Pasteur Intézetek rég felszámolódtak, a szobrok – bár viszontagságos volt a sorsuk – ma is állnak.

Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2013. július végén, az indiánok Forró Hold havának kezdetén, amikor a Nap a Rák jegyébe lépett.