Tanulni kellene a szlovákiai tapasztalatból

• 2026-05-05 15:00:00

• Nagy-Bodó Szilárd

A magyarországi választások és azok eredménye az országhatárokon túl is felbolygatta az állóvizet. Ez önmagában egyáltalán nem probléma, hiszen változásra szükség van Erdélyben is, de nem mindegy, hogy ez hogyan történik meg. Ugyanis egyre erőteljesebben benne van a pakliban, hogy a szlovákiai magyarság helyzetébe kerülhetünk. Ideológiai vagy éppen (magyarországi) pártállástól függetlenül ez senkinek nem lehet a valós érdeke, tisztában kell lenni azzal, hogy mit is kockáztatunk.

Gondoljunk bele, Szlovákiában a magyar népesség részaránya 8% körül van, Romániában 6% körül, annak ellenére viszont, hogy Szlovákiában arányaiban nézve (abszolút számokban nem) többen vannak, nem sikerült magyar képviseletet juttatniuk a parlamentbe. Lehet arra azt mondani, hogy ettől nem tűnt el a magyarság az országból, és ez így is van! Viszont ezzel együtt azt is látni kell, hogy nem volt, aki a törvényhozás szintjén felszólaljon az ellen, hogy bevezették a Benes-dekrétumok kritizálása miatt járó szabadságvesztést.

Szlovákia a tökéletes példa arra, hogy mi történik abban az esetben, hogyha egy kisebbségben levő nemzetiség megosztja saját magát, ha több kisebbségi párt, szövetség jön létre. A vita és a pluralizmus fontos értékek, ezeket nem szabad veszni hagyni, de azt is látni kell, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy több pártunk legyen. Egy erős és sokszínű képviseletre van szükség, amelyik mindenkit kell képviseljen, amelyik minden demokratikus erő irányába nyit, és amelyik elmagyarázza a választóknak, hogy miért van szükség a párbeszédre mindenkivel, aki nem szélsőséges.

A napokban megjelent a hír, hogy Kátai István, aki az első erdélyi Tisza-szigetet is alapította, pártot hoz létre Romániai Magyar Egységpárt – Tartás és Tisztesség néven. Minden párt bejegyzéséhez három személyre, alapítóra van szükség. Egy adott ponton a tagok jelentkezése mellett Kátai a közösségi médiás oldalán alapítók jelentkezését is várta, illetve meghirdetett egy logópályázatot. Az a tény, hogy alapítók jelentkezését is várja, komoly kérdéseket vet fel már indulásból, hiszen többek között így nagyon nehéz elgondolni azt, hogy konkrétan mi lesz a párt célja, iránya. Továbbá a bejegyzésekből azt sem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a pártnak célja lesz-e elindulni a 2028-as parlamenti választásokon. Mindössze annyit tudni, hogy olyan személyek jelentkezését várják, akik korábban nem voltak tagjai más politikai szervezetnek, ilyen értelemben „tiszta lappal” tudnak indulni. Csakhogy ebben az esetben a tiszta lap azt is jelenti, hogy semmilyen politikai tapasztalatuk nincs. Ezt egy az egyben Magyar Péter sem vállalta be, hiszen például közlekedési miniszternek Vitézy Dávidot jelölte, aki korábban államtitkár is volt, illetve a Budapesti Közlekedési Központ igazgatója is. Vitézy Dávid közlekedési szempontból egy kiváló szakember, ezt minden politikai oldalon elismerik, de van fideszes előélete, ahogyan magának Magyar Péternek is. Meg kell említeni azt is, hogy Vitézy Dávid is szakított a Fidesszel már a 2024-es önkormányzati választások előtt. A Tisza Párt elnöke, Magyarország következő miniszterelnöke nagyon helyesen ítélte meg, hogy szükség van politikai értelemben tapasztalt emberekre is. Ebből is látszik, hogy nemes mondatnak hangzik a tiszta lap, de nem biztos, hogy politikai, érdekképviseleti szempontból célravezető.

Illetve amellett sem lehet elmenni, hogy Zakariás Zoltán, az EMSZ elnöke kedden kilépett az RMDSZ parlamenti frakciójából. Zakariás Zoltán az RMDSZ listáján jutott be a parlamentbe, merthogy az EMSZ önállóan nem tudta volna elérni az 5%-ot, legfeljebb a külön indulása arra lett volna elég, hogy az RMDSZ-nek se sikerüljön megugrani a küszöböt, bár a 2024-es parlamenti választások adatai alapján elég nagy a valószínűsége, hogy a szövetség számára sikerült volna az EMSZ szavazói nélkül is. Ahhoz képest viszont, hogy az EMSZ elnöke az RMDSZ listáján jutott be a parlamentbe, az alelnök – Csomortányi István – minden egyes közösségi médiás bejegyzését azzal zárta, hogy: „soha többé RMDSZ”. Lehet ez valakinek a véleménye, és ezt tiszteletben is kell tartani, viszont kimondottan visszás, hogy miközben az EMSZ elnöke parlamenti képviselő lesz, az alelnök azt mondja, hogy meg kellene semmisíteni azt a politikai szervezetet, amely oda juttatta az elnököt. Ezt nem mellesleg Csoma Botond, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője, a szövetség szóvivője is szóvá tette az RMDSZ tavaly őszi zsukiménesi kongresszusán. Csoma a keddi nap folyamán becsületbeli lemondásra szólította fel Zakariás Zoltánt képviselői mandátumából.

Visszatérve Kátai István pártjára, ezzel kapcsolatban a nyíltan Fideszt támogató álláspontot és a Fidesz–RMDSZ szoros viszonyt kritizáló személyek egy része is megszólalt. Közösségi médiás hozzászólások között több olyant lehet találni, amely kimondja, hogy nem új pártokra van szükség, hogy nem ez a járható út. Továbbá pedig megjelent egy másik párt is, a Székely Párt. A magyarországi választások után tehát Erdélyben is létrejöttek új politikai alakulatok, amelyeknek azonban egyelőre nem látni, hogy mi a céljuk, mit és hogyan szeretnének elérni.

Az viszont közel biztos: hogyha ezek a pártok 2028-ban vagy akár azután külön-külön fognak elindulni, akkor kiemelt veszélybe kerül a romániai magyar parlamenti képviselet. Marosvásárhely tökéletes példa, hogy mit eredményez a megosztottság, 2024-ben külön tanácsoslistát indított az EMSZ, amire kevesebb mint 800 szavazat érkezett, a jelöltek nem jutottak be a tanácsba, viszont egy tanácsosi helyet elveszített a magyarság emiatt. Vagy 2000-ben, amikor két magyar polgármesterjelölt indult, a nevető harmadik győzedelmeskedett úgy, hogy az ezredfordulókor még magasabb volt a magyarság részaránya Marosvásárhelyen is.

Az RMDSZ nem tökéletes, rengeteg reformot kellene végrehajtani, számos helyen szükség van a megújulásra, viszont politikusainak van gyakorlati tudása, amellyel tudják segíteni a romániai magyarságot. Csodát ők sem tudnak tenni, egy 5-6%-os politikai erőről beszélünk, szemben a 20%-os vagy akár a 40%-os politikai erőkkel. Ebből a helyzetből próbálják kihozni a legtöbbet, ebből a helyzetből próbálnak pénzeket szerezni a térségnek és támogatási programokat működtetni különböző társadalmi rétegeknek, szakembereknek. Lehet azt mondani, hogy többet kellene csináljanak, ezt mindig minden helyzetben lehet mondani. Viszont meg kell jegyezni: nekik van tudásuk ahhoz, hogy a lehetőségekhez mérten a legjobban képviseljék a magyarságot, ha a közösség megosztódik, akkor a képviselet szűnik meg, ami hosszabb távon azt fogja eredményezni, hogy rosszabb lesz az életünk itthon. Ez pedig nem politikai riogatás, félelemkeltés, elég megnézni Szlovákiát, ott a gyakorlati példa. Ezzel együtt igenis szükség van az RMDSZ megújulására, szükség van arra, hogy tényleg szövetségként működjön, hogy mindenkit megpróbáljon képviselni, hogy akár visszatérjenek a platformok, amelyek mostanra lényegében csak elméleti szinten léteznek. Az RMDSZ előtt tehát sok feladat áll, és vezetői ezeket nem szabad csendben megtegyék, hanem nyíltan és folyamatosan kell beszéljenek róluk. De ez legyen az ő „bajuk”, a magyarságnak viszont az az érdeke, hogy ne veszítse el a képviseletét a romániai parlamentben!