SZURKOS JUDIT
Bús temető csendes susogása, oda járok hozzád tíz éve már.
Ezen a napon minden más, újra mélyen érint meg a gyász.
Sírodra teszem a virágot, a szél zúgását hallgatom.
Minden virág beszél, amit sírodra teszek, minden virág elmondja:
Lelked, mint fehér galamb,
csendesen messzire szállt,
hogy egy könnycsepp a szememben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég, melynek lángja csak nekem mesél.
S bár szállhatnak az évek, s az idő elmúlhat, a bánat, a fájdalom örökre megmarad.
A virág elhervad rövid pár nap alatt, de emléked szívemben örökre megmarad.
Szememben könnyekkel, soha el nem múló, mély fájdalommal és szeretettel emlékezem szeptember 3-án drága feleségemre,
SZURKOS JUDITRA szül. SZENTE
elhunytának tizedik évfordulóján.
Csillagok közt élsz már,
Angyalok közt jársz,
S igaz lelkedre
Isten vigyáz már.
Gyertyákat gyújtunk és mécseseket,
Ezek a fények világítsanak Neked.
Örök világosságban és békességben nyugodj!
Csendes álmod fölött őrködik a szeretetem és a megemlékezésem.
Szerető férjed, Géza. (20664-I)
