Szövőmadárfélék családja

Bóbitás erdei szövőmadár (Malimbus malimbicus)

Bóbitája és a torka selymes kárminpiros, ami eléggé elüt a tollazat többi részének kissé csillogó fekete színétől. A tojónak nincsen bóbitája. Ez a fajta is kijavítja az idegen hím által okozott fészekbeli károkat. Ezek a karcsú csőrű madarak is keresgélnek rovarokat, mint a cinegék, az ágakon, az aljnövényzetben és az erdei páfrányok között; nem vetik meg a bogyókat sem. A bóbitás erdei szövőmadár a verébnél nagyobb, Nyugat- és Közép-Afrika őserdeiben él. 

 

Vöröscsőrű szövőmadár (Quelea quelea)

Esti alvóhelyeiken, a nádasban milliók gyűlnek össze. Ha nappal rácsapnak valamelyik bevetett földtáblára, annak növényeit teljesen learatják. Esténként a vízpartra szállnak inni; ilyenkor éhesen várnak rájuk a krokodilok, és egyetlen gyors mozdulattal egyszerre többet is befalnak. Különben golyó alakú fészket építenek a nádasban, a magas fűben vagy a fákon. Minden esetben szűk felületen zsúfolódnak össze. A Szaharától délre a sztyeppéken és a szavannákon élnek. A szülői gondoskodást mind a két fél végzi. A hátuk barna-fekete mintás, a testaljuk rozsdabarna, gyakran leheletfinom kárminrózsaszínnel, pofájuk és álluk fekete, a csőrük élénkpiros. 

 

Orix szövőmadár (Euplectes orix)

Kisebb társaságokban költ; fészkeit magas füvek száraira erősíti. 12 centiméteres, egész Afrikában elterjedt. A költési idő után a hím a tojókéhoz hasonló tollazatot ölt. Tavaszon újra tollruhát vált. Ez akkor történik, mihelyt az eső utáni friss zöldben helyet keres a fészkének. A szárazság lényeges eltolódást jelent a vedlésben. Fekete színű szövőmadárfaj a vidapinty. 

 

Kakasfarkú vidapinty (Diatropura progne/Coliuspasser progne)

Kelet- és Dél-Afrika mocsaras füves részeit lakja. Nagy, befedett fészkét a fűbe építi. Csapatai egy vagy két hímből és számos tojóból állnak. A költési idő után nagy csapatokban gyülekeznek. A hím vállai vörösek, szárnycsíkja fehér. Valóságos dísze lépcsős farka, mellyel együtt 70 centit is elérhet. 

Összeállította: Márton Béla