Szőcs Kálmán: Csak én

Szőcs Kálmán

Csak én

Az út, amelyen hozzám jöttél,

lábad nyomát nem őrzi már.

A szomszédasszony rég elfelejtett,

bár ajtajába még kiáll.

Szobámban újra alszik minden,

a vázában már nincs virág

s kezedre nem várnak remegve

az ablakban petúniák.

Már nem miattad gyúl vörösre

a fény, mely hozzám becsorog,

s az este omló kék haján már

nem villan fehér mosolyod.

Csak én foglak még néha kézen,

ha nem lát senki, s úgy megyek,

lehunyt szemekkel, álom-szépen

a csillagok felé veled.

*50 éve, 1973. augusztus 20-án hunyt el a költő. Született 1942. szeptember 19-én.