Színes ajándék

Színekben tobzódó, különleges álomvilág fogadja a marosvásárhelyi Divatházba betérőket, ugyanis a földszint egyik sarkában Harmónia rovatunk állandó szerzője állította ki festményeit. Casoni Ibolya árgus szemekkel figyeli hétről hétre a divatbemutatókat, divatlapokat, hogy közvetítse olvasóinknak az újdonságokat. Amit, ha nem is fogunk „szó szerint” követni, nem árt napirenden lenni a „trenddel”, már csak azért is, hogy ne lepődjünk meg, ha a fiatalokat bizarr, meghökkentő „szerelésben” látjuk.

A megnyitó kedves, vidám alkalom volt, amelyen Casoni Ibolya leghűségesebb barátai vettek részt. Eddigi alkotásainak gyűjteményes kiállításán a képek néha szürrealista, néha kubista, néha impresszionista, máskor absztrakt formákban tudósítanak a megkapó, élénk színek forradalmáról, amelyek az alkotó fantáziájából a vászonra vetülve egy filozofikus mélységű világot tárnak a néző elé.

– Monus Kata, dr. Casoni Ibolya nyugalmazott családorvos egykori gyermekpáciense a mai napig megőrizte emlékeiben azt a kedves „doktor nénit”, aki egy erdélyi faluban a gyakran beteg kisgyermeket gyógyította. Elmondása szerint minden félelme elmúlt, amikor az orvosnő rámosolygott, és megmelegítette a sztetoszkópját, hogy a fém hidegsége ne okozzon kellemetlen érzést a kislánynak. Aki úgy megszerette az orvosnőt, ahogy egy őszinte gyermek tud egy számára kedves felnőtthöz ragaszkodni. Az évek elmúltával már felnőttként látta meg egy kiállításról szóló plakáton az orvosnő nevét, akiről megtudta, hogy betegsége miatt kellett abbahagyja a mesterségét, amit annyi éven át tanult, és annyi odaadással végzett. Ez elég lett volna az összeomláshoz, elkeseredéshez, de nem adta fel, és sikerült a festészetben megtalálnia önmagát. 

A fény győzelméről szólt Angela Macarie tanár, költő, könyvtáros veretes nyitószövege, amiben az optikai illúziók mágusának nevezte az alkotót, aki úgy játszik a formákkal és színekkel, mint egy rakoncátlan gyermek, akinek varázsecsete nyomán a végtelenség szimfóniájába olvadnak. Ebben az álomszerű, különös világban minden festményen ott van az ember is, legtöbbször egyedül, a magányosság, vagy ritkábban virágok között, az öröm jelképeként. Érdekes színfoltokból megalkotott portréi a modell lelkiállapotát tükrözik. A színek már-már irreális ellentéte a kiegyensúlyozott kompozícióval olyan érzést kelt a nézőben, mintha a nyári eső után felfénylő világ bársonyos dalra kelne – hangzott el a már-már versszerű méltatásban.  

A képek mellett Casoni Ibolya néhány alkalmi ruhát is kiállított ezen a színes, karácsonyi ajándéknak szánt kiállításon.