A Kövesdomb és a Tudor negyedi tömbházlakások helyén, a kommunizmus előtt szántóföldek voltak. Majd építkeztek és felszámolták a termőföldeket. A vidékiek szívesen költöztek be a fürdőszobás tömbházakba. A sorra alakuló gyáraktól kapott rendszeres fizetéseknek köszönhetően a létfenntartás biztosabb lett.
A Tudor negyedben alakult egy kis gazdaság, úgynevezett rókatelep. A prémrókáknak tápszert, táplálékot főztek. A dolgozók egyszerű, földszintes lakásban laktak. Ezekben az épületekben lakott Técsi Sándor állatorvos és felesége is, színész fia később külföldre telepedett.
Egy lapos földterületen az Új Élet állami gazdaság néhány tagnak 15 ár földet adott megművelésre, majd a kerteket beépítették. Ma a rókatelephez tartozó épületek siralmas állapotban vannak, romokban. Marosvásárhely külvárosában még akad egy-két helyen néhány család, akikre ritkán, csak tűzeset alkalmával figyelnek fel. Velük is lehetne valamit tenni, önkéntes munkával és hozzájárulással is.
A rókatelepi épületek környékén viszont változott a helyzet. Templom, üzlet, benzinkút, irodaház épült. Ebben a városrészben rend van, jó utak vannak, a parkok is gondozottak. Alapítványok és jótékonykodó szervezetek segítik a szükségben levőket.
Nemrég a rókatelephez tartozó épületek környékén jártam, szemrevételeztem a helyzetet. Egészségügyi és biztonsági szempontból siralmas a romos épületek állapota. Újra lehetne építeni őket, focipályát vagy ócskapiacot létrehozni, esetleg öregek házát.
De nem lenne oktalan a sérült embereknek szép lakhelyet építeni, természetesen állami támogatással. A családtagjaik önkéntes hozzájárulásával is, hiszen ezekben a családokban nem mindenki beteg, és tehetnének valamit.
Nem lehet csak vágyakozni, valóra is kell váltani a jó szándékot. Remélhetőleg az illetékesek gondolkoznak rajta. Sok sikert a jó igyekezetnek!
Kenedich Piroska
