Székelyföld határainak kivilágítását egy olyan októberi napra tervezték a szervezők, amely a magyar forradalom megünneplése és az Erdély visszaszerzését ünneplő román hadsereg napja közé ékelődik.
Székelyföld határainak kivilágítását egy olyan októberi napra tervezték a szervezők, amely a magyar forradalom megünneplése és az Erdély visszaszerzését ünneplő román hadsereg napja közé ékelődik. Lehet, tudatosan így akarták, de az már kétséges, milyen üzenete lesz ilyen körülmények között az amúgy jó szándékú kezdeményezésnek. A magyarfóbiás média biztos nem szalasztja el a gyalázkodás újabb lehetőségét, ha már muníciót szolgáltattunk neki. De ez a kisebbik baj. Megszokni ugyan nem lehet, de muszáj együtt élnünk vele, mint a gyógyíthatatlan köszvénnyel. Ráadásul ők is szervezkednek. A három székely megye „üldözött” románságának képviselői, főpapjaikkal együtt, a kivilágítás napján fórumot tartanak Marosvásárhelyen, a polgármester magyar tanácsadója által igazgatott intézmény dísztermében. A kormánymegbízott védnöksége alatt zajló rendezvény a Maros megyei románokat ért – feltételezhetően a magyarok által elkövetett – diszkriminációt szándékszik feltérképezni és határozatban elítélni. Ezt a dokumentumot elküldik az államfőnek, a kormányfőnek és a nemzetközi szervezeteknek. És ezek után még mondja valaki, hogy nem tanulnak tőlünk. A magyar politikai alakulatok és a Székely Nemzeti Tanács is ezt az utat járja. Nem sok sikerrel. Ezt a sikertelenséget róják fel Izsák Balázséknak egykori harcostársaik. Székely Önrendelkezési Tanács néven újabb szervezet jött létre, amely jobbról előzi az SZNT-seket. Szerintük Izsákék sárba tiporták a kilenc évvel ezelőtt Ditróban tartott székely nemzetgyűlés határozatait. Eltávolodtak a székely társadalom szokásrendjén és belső törvénykezésén alapuló önrendelkezési törekvésektől. Nagy szavak, de van bennük némi igazság. Pontosabban az, hogy Izsák nem tudta beváltani hangzatos fenyegetőzéseit. Legutóbbi csúfos bukása a március elejei félresikerült székely szabadság napi rendezvény volt. Ezeken a hasábokon már akkor megjósoltuk, hogy a feltüzelt vágyakat beadványborogatásokkal nem lehet csillapítani. Még az sem bizonyul életképes megoldásnak, hogy a szervezet szekerét áthúzta Tőkésék udvarába, kizárólagos paktumot kötve velük, önhatalmúan. Végleg beállt a többi magyar pártot szapulók sorába. Pedig nélkülük cselekvésképtelen. Már a székelyek nagy menetelésén is bebizonyosodott, hogy az RMDSZ-es polgármesterek támogatása nélkül kudarcra van ítélve minden kezdeményezés. Például a mostani, a Székelyföldet körberajzoló őrtüzes kivilágítás sem jönne létre e támogatás nélkül. Főleg itt, Marosszéken nem, ahol az SZNT elvesztette legjobb vezéreit. Ezért kell megbecsülni mindenkit, aki megmaradásunk őrtüzeit védi az ellenszéltől.
