Nyuszikarantén

Ha többször meghosszabbítják a karatént, vajon mi is úgy járunk, mint a tavaly nyáron még rendkívül fürge nyuszilány, akit hosszas hajkurászás után lehetett befogni, amikor minden alkalmat megragadva kiszabadult a ketrecéből? Egy év után úgy megszokta szűk lakhelyén, hogy hiába nyitottuk ki az ajtót, egyszer-kétszer kidugta a fejét, de nem mert kimenni a friss fűvel csalogató kertbe. 

Vesztegzárhumor 

A Transindexen a költészet napja alkalmából megszólaló fiatal költők némelyikének verséből kiderül, hogy születőben van a karanténköltészet. Román nyelven írt humoros szöveg a karanténpróza ébredéséről árulkodnak. A húsvétra kapott locsolóversek sok szellemes, jó ötlettel fűszerezve a karantén-népköltészet születéséről tanúskodnak. Nemrégiben a nagy bajban levő Franciaországból kedves ismerőseim a hallott vicceket küldték el, amelyek a karanténhumor csíráját igazolják.

Óriási nagy bajban vagyunk, hiszen némelyek hozzátartozójukat veszítették el, mások a jó barátot vagy a kedves szomszédot. A tragédia ugyanis akkor válik valósággá, amikor a bőrünkön érezzük. Félelmeink és kiszolgáltatottságunk ellenére mégsem hagyja el sok embertársunkat egy pótolhatatlanul fontos emberi tulajdonságunk, a humor. Úgy tűnik, hogy kézen fogva jár a reménnyel, annak ellenére, hogy a „csalfa tünemény” tárgya ma még szinte elérhetetlennek látszik.

De egyszer majd, akik megérik, nosztalgiával fognak emlékezni 2020 húsvétjára, amikor ilyen versek születtek: „Védőmaszkban jár a nyuszi,/ locsolásért nem jár puszi./ Itt maradok a szobámban,/ meglocsollak távmunkában.” Vagy egy stramm kisfiú szájából hangzott el a következő: „Húsvét szép hajnalán, mi jutott eszembe,/ a húsvéti nyulat is bezárták ketrecbe./ Elindulok hát, és maszkot veszek számra,/ csakhogy megtorpanok a kert kapujában./ Két méter távolság van közted és köztem,/ fertőtlenítővel locsolkodni jöttem./ Digitális tojást dobjál ide nékem,/ cserében én onlájn meglocsollak szépen./ Lájkollak, lájkollak, gyöngyöm, gyöngyvirágom,/ most ilyen a húsvét, de szebb lesz a karácsony.” Öregesen így szól a locsolóvers: „Öreg vagyok és mogorva,/ nem locsolok karanténban./ De hogy ne hervadjon a lány/ meglocsolom mégis onlájn.” 

És végül néhány a francia viccek közül: 

A férj kenyérért megy a lakásuktól kissé távol eső kisboltba. A feleséget időközben meglátogatja az unatkozó szomszéd. Az üres tarisznyával hazatérő férj tetten éri őket, és kirohan az erkélyre, mire kiabálni kezd a szomszédasszony:

– Mari, Mari, siess, mert a férjed ki akar ugrani innen a hatodikról!

Mire visszakiabál a feleség: 

– Mondd meg annak a lököttnek, hogy szarvai nőttek, nem szárnyai!

Karantéban levő házaspár a 13. napon csúnyán összeszólalkozik. 

– Jöjjenek gyorsan, mert a feleségem ki akar ugrani az ablakon! – üvölti a telefonba az ügyfélszolgálatnál levő recepciósnak a férj.

– Személyes ügy, nem avatkozhatunk bele – hangzik a válasz. 

A férj tovább kiabál: – Személyes, nem személyes, de az ablakot nem lehet kinyitni, és az már karbantartási probléma, amiért a szálloda felel!