hárman vagyunk összesen
mi ketten és egy halott
állunk s nézzük csöndesen
mit belőle meghagyott
a lélek és test ura
arca szép mint Istené
bár csak bomló textúra
szól az angyal s int felé
segíts emeld elviszem
ez lezárt ügy így vagy úgy
nem szól érte rekviem
és nincs többé visszaút
készülj érted is jövök
huss! az angyal elrepült
a még van s már nincs között
huzat fodroz lenge tüllt
s ami fájt áld megaláz
a földi lét mámora
kín borzongás meg a láz
vele együtt száll tova
ablak előtt nyárfasor
az illata nyers fanyar
valaki jön átkarol
lefektet és betakar
a szemében szánalom
van-e esély csöpp remény
ott hever az ágyamon
félig megírt költemény
idegpályák vérkörök
sodra feszül árad zúg
föld alatt az ég fölött
álom a cél vágy az út
gépek csövek huzalok
ima kétség átok hit
lebegek jaj! zuhanok
kezem fogja bátorít
aztán ő is itt hagyott
félek félek nyafogom
és egy kósza csillagot
gyújt a sötét plafonon
végül minden csendesül
itt még vagy már odaát
messze közel legbelül
hallom Isten sóhaját
