Migránsadó

Újabb illetékkel növelnék az üzemanyagok árát. Bár ez nem a bukaresti dézsmaszedők találmánya, hanem a német pénzügyminiszter zseniális ötlete, amelyet gyorsan felkarolt egy magas rangú brüsszeli hivatalnok is. A javaslat lényege, hogy a bevándorlók költségvetési terheit az európai állampolgárokkal fizettessék meg. Nem mintha eddig is közvetve nem így történt volna, bár a terheket eddig a migránsáradat útjába eső államok és helyi közösségek viselték. Most egy közös migránskasszába folynának a pénzek. Első látásra méltányosnak tűnhetne a javaslat, de van némi furfang a dologban. Kezdve azzal, hogy Németországban a minimális órabér 8,5 euró, ami hétszer magasabb a nálunk alkalmazottnál, ugyanakkor a töltőállomásokon forgalmazott üzemanyagok ára hasonló sávokban mozog. Tehát mi hétszer többet kell dolgozzunk egy liter benzinért vagy gázolajért, mint a németek. Az sem mellékes, hogy az üzemanyagok kiskereskedelmi árának 60 százalékát az adók és illetékek képezik. Tehát hiába esett történelmi mélypontra a nyersolaj ára, ez kisebb mértékben tükröződik a benzinkutaknál. Talán arról sem kellene megfeledkezni, hogy az energiahordozók árrobbanása a kikényszerített liberalizált piacpolitikának köszönhető. 

Közérthetően arról van szó, hogy az áram- és gázszolgáltatás átjátszása a nyugat-európai cégek kezébe azt jelentette, hogy évről évre nőttek a lakossági villany- és gázárak, miközben pofátlanul magas nyereséget zsebeltek be ezek a cégek. Köztük a német érdekeltségűek. Még a szállító- és elosztóhálózatuk korszerűsítését is velünk fizettetik meg. Most a bevándorlók költségeit akarják ránk osztani, természetesen a haszon az övék lenne. Még mielőtt fejemet vennék az emberi jogok védői, tisztázzuk a fogalmakat: nem a politikai, etnikai, vallási üldözöttekről és háborús menekültekről beszélünk. Valóban felelősek vagyunk mindannyian az ő tragédiájukért, de elsősorban azok a nemzetközi szervezetek a bűnösek, amelyek tehetetlenül nézik ezt a humanitárius katasztrófát. A nagyhatalmak saját gazdasági, geopolitikai érdekük szerint cselekszenek még akkor is, amikor ezt segítségnek álcázzák. A most kitalált bevándorlási illeték sem szüntetné meg a görög vagy olasz siralompartokon a helyzetet. A német pénzügyminiszter sem erre gondolt, hanem mérleget készített. Egyik oszlopba felírhatta, hogy milyen kiadásokkal jár a gazdasági menekültek befogadása és átképzése, a másik oszlopba a várható nyereséget. Kiderült, a kiöregedő német munkaerőpiac azonnali igényét balkániakkal és kelet-európaikkal könnyebb pótolni. Ráadásul kevesebb vesződéssel jár. Az arab és ázsiai bevándorlók ráfordítás–megtérülés mutatója talán egy-másfél évtized múlva ha nullszaldós lesz. Addig pedig hadd csepegjen az üzemanyagokra kirótt bevándorlási illeték!