Megkérdeztük
Sóvárad lakossága egyre inkább az elöregedés felé tart. Azt kérdeztük, hogyan élnek, milyen változást szeretnének az életükben, miben várnának több segítséget az önkormányzattól?
Sóvárad lakossága egyre inkább az elöregedés felé tart. Azt kérdeztük, hogyan élnek, milyen változást szeretnének az életükben, miben várnának több segítséget az önkormányzattól?
Átyim Rozália: – Én elégedett vagyok, nem tudok semmit mondani. Igaz, mindenütt szükség lenne járdára, mert az úton kell járni, ami veszélyes, de a víz be van vezetve, internet is van már az utcánkban, meg kanalizálás. Csak a járda hiányzik még.
Gábor János: – Jó a falu, a polgármester is rendes ember, csak az a baj, hogy nincs mit együnk. Meghalt a feleségem, a gyermekem, két unokám van, nem kapok segélyt, pedig beadtam a papírokat. A kezem beteg, nem tudok dolgozni. Kint lakom a Vágás utcában, ott nincs se víz, se villany. Egy asszony adogat gyertyát, azzal világítunk.
Sántha Dénes: – Az az igazság, hogy nem is tudom, mit mondjak. Az önkormányzat, a lehetőségekhez képest, amit tud, megtesz. Amivel nem vagyok megelégedve, hogy a kanalizálás még nincs átadva, nem tudom, miért húzódik, de egyébként rendben van, ahogy a pénz engedi, amit tudnak, megcsinálnak.
Lengyel Zoltán: – Meg vagyunk elégedve mindennel, csak ne legyen rosszabb. Egészségre lenne szükség leginkább, amit a polgármesteri hivatal nem tud adni. Az utak, különösen a főutak, tűrhető állapotban vannak, bár itt-ott előfordulnak gödrök, tegnap is felspriccelt egy autó sós vízzel. Hiányzik egy játszótér a gyerekeknek, nagyon kellene.
