Második családjuktól búcsúztak

Szórakoztató produkciók, valamint a szemekbe könnyeket csaló, őszinte vallomások tették különlegessé a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem pénteki ballagási ünnepségét. A hamuban sült pogácsa helyett három vagy öt év tapasztalata és tudása lapult a végzősök „tarisznyájában”. Mi több, amint azt ők maguk is megfogalmazták, ennél is fontosabb, hogy a szakmai ismeretek mellett társaik és tanáraik személyében második családra tettek szert a Köteles utcai egyetemen. 

Idén sem szakítottak a hagyománnyal a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzős hallgatói, ezúttal is a szokványostól eltérő ballagási ünnepséggel rukkoltak elő, ahol a főszerep a végzősöké, illetve a tehetségüket bizonyító produkcióké volt. 

Bizonyára most sem volt nehéz dolguk kitalálni és kiválasztani a műsorszámokat összekötő jeleneteket, hiszen rengeteg a tehetséges diák, akik szívesen állnak színpadra. Az egyes szakok hallgatói színvonalas, szórakoztató műsorszámokat mutattak be, énekeltek, táncoltak, poénos jelenetekkel csaltak mosolyt társaik, tanáraik, valamint a közönség soraiban ülők arcára. 

Dr. Balási András rektorhelyettes beszédében rámutatott, bár nehéz évet zár az egyetem, amikor akkreditációs eljárás, számvevőszéki vizsgálódás és a bürokrácia bonyolították a mindennapokat, de arra törekedtek, hogy a diákok ebből semmit se érezzenek. – Hogyan lehet mindezt túlélni? A tehetségüket, a nagyszerű diplomamunkáikat látva, Önökből merítünk erőt, hogy folytatni tudjuk a munkát. Azt kívánom, kedves végzősök, hogy sikerüljön az életútjuk, és kicsi egyetemünk kapui mindig nyitva lesznek Önök előtt – búcsúzott a rektorhelyettes. 

Dr. Oana Leahu, a román művészeti kar dékánja elmondta, optimista, ugyanis a ballagást megelőző este tértek haza a színész szakos diákokkal egy turnéról, aminek a tapasztalata ismét bebizonyította számára, hogy az embereknek igenis szükségük van a színházra. 

Az Ungvári Anita hallgató által rendezett kisfilm levetítését követően dr. Kós Anna dékán köszöntötte a végzősöket. Mint mondta, a búcsúzás napja valójában nemcsak a diákokról, hanem a tanárokról is szól, és teljesen más hatással van egy pedagógusra az a ballagás, amikor végzős osztályát kell útnak engednie. A dékán asszony bevallotta, sajnálattal vesz búcsút a diákjaitól, kissé úgy érzi magát, mint egy mesterember, aki idő előtt kiad egy munkát a kezéből, szeretne még egy kis időt, hogy még több útravalót adhasson át a fiatal tehetségeknek, akiktől ő maga is oly sokat tanult az elmúlt években. – Hosszú fejlődési időszak következik számotokra, amikor nap mint nap új kihívásoknak kell eleget tegyetek, mert ez a mesterség, amit választottatok, erről szól – szólt az egyetem padjait elhagyó fiatalokhoz dr. Kós Anna. 

A végzősök nevében Carmen Ghiurco és Dunai Júlia mondtak köszönetet a tanároknak, társaknak, valamint az intézmény dolgozóinak a támogatásért, emberségért, amiben részük volt az itt töltött három-öt év alatt. – Nekünk nem tanáraink voltak itt, hanem barátaink, bizalmasaink, pszichológusaink, az anyukáink – fogalmazott Carmen Ghiurco. 

A ballagási ünnepség talán legmeghatóbb mozzanata volt, amikor a végzős színész mesteriző hallgatók egy kisfilmben mondtak köszönetet, és adtak hálát, könnyeikkel küszködve, mindazért, amit az egyetemen töltött évek alatt kaptak egymástól, tanáraiktól. Talán Illés Alexa fogalmazta meg legtalálóbban a lényeget, hogy mindamellett, hogy sokat tanultak itt, tapasztalatot szereztek, a legnagyobb kincs az a közösség, a második család, aminek a részei lehettek.