Iskolapszichológusok, pedagógusok konferenciája

Milyen szerepet kell betöltenie az oktatásnak a diákok kulturális identitásának a fejlesztésében? – ez volt a múlt hét végén nemzetközi részvétellel megtartott országos konferencia témája. Szombaton a Kultúrpalotát 300 óvodapedagógus, tanító, tanár, iskolapszichológus, logopédus lepte el, hogy a témában dolgozattal jelentkező 47 kollégájuk és a meghívottak véleményét meghallgassák. Az esemény szervezője a Maros Megyei Nevelés- és Erőforrás Központ (CJRAE) és partnere, a K’arte Egyesület, valamint a megyei tanács és a tanfelügyelőség. 

Az eseményt Porkoláb Annamária iskolapszichológus, a marosvásárhelyi központ igazgatója nyitotta meg, aki a múlt év végi versenyvizsgát követően vette át az MMNEK vezetését. A központ nagy utat tett meg az első iskola-pszichológusi kabinetek megalakításától (1978) – amelyekben három szakember dolgozott – a mai intézményig, amelyben 97-en fejtik ki tevékenységüket: 59 iskolapszichológus, 21 logopédus, hat mediátor, titkárnő, informatikus, szociális munkás, könyvelő – hangzott el Porkoláb Annamária beszámolójában. Felszólalt Adriana Cerghedi aligazgató, valamint Vasile Mureşan szobrász, festő, muzeográfus, aki kiemelte a pedagógusok szerepét abban, hogy a diákok megismerjék és megőrizzék saját kulturális identitásukat. 

A dolgozatok bemutatását követően nagy sikerű előadást tartott a Kultúrpalota kistermében Daniel David, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzora. A munkaműhelyekben Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke, Albulescu Ion professzor, a kolozsvári BBTE Neveléstudományi Karának dékánja, David Timiş fiatal európai parlamenti képviselő és a hollandiai Acacia Mpofo Kitata Lukibadiku zeneterapeuta tartott előadást. 

– A célunk az volt, hogy bemutassuk az Erőforrás Központ munkásságát, jelenlétünket, szerep- körünket az iskolákban. Az ülésen részt vevő óvónők, tanárnők, tanítók, pszichológusok és pszichopedagógusok dolgozata lehetővé tette, hogy belelássanak egymás munkájába. Hiszen a gyermek, akiért dolgozunk, és akire sajátos eszközeinkkel hatni akarunk, egy és ugyanaz. 

A másik fontos cél az ismerkedés volt. Sokat dolgozom a központ szervezeti kultúráján, mert fontosnak tartom, hogy az egymással kialakított kapcsolatok mentén tudjunk előre haladni. Ha a munkatársak ismerik egymást, jól érzik magukat az intézményen belül, és sikeresen alakulnak az intézmények közötti kapcsolatok, jobb a teljesítmény is. A tanítás minősége pedig az egyéntől függ. Beszélhetünk ugyan felsőbb rendelkezésekről, de az a legfontosabb, amit a pedagógus tesz a gyermekekkel való munka során. Ezen a téren tudunk változásokat elérni, ha sikeres közöttünk az együttműködés – fejtette ki kérdésünkre a délutáni program szünetében Porkoláb Annamária. Majd érdeklődésünkre hozzátette:

– A témaválasztást, miszerint a nevelésen keresztül hogyan fejleszthető egy kultúrához való tartozás, a jelenlegi identitásválság indokolta. A következő nemzedéknek át kell adnunk az értékeket, amelyek feltételei egy jól működő társadalomnak, azonban nem biztos, hogy a mi nemzedékünk hitelesen tudja továbbítani ezeket az értékeket. A számítógépes társadalom kicsit elbizonytalanított, és most keressük az utat, az egyensúlyt, hogy mennyit használjunk a régiből, mennyit az új technológiából. A hasonló tanácskozások lehetőséget nyújtanak arra, hogy keressük a módját annak, miképpen tudjuk a kultúrát továbbvinni. A gyermek egészséges fejlődésének alapköve a kulturális identitás, annak a tudata, hogy ki ő és hova tartozik, ami biztonságot ad, és lehetővé teszi, hogy önálló fejlődésre legyen képes. 

– Gondolom, hogy részben a már említett identitásválság értékeli fel manapság a pszichológus szerepét.

– A megyének sajnos csak az 50 százalékát tudjuk lefedni, ami a pszichológiai tanácsadást illeti, azonban a logopédiai szolgáltatásokkal még a városi iskolákat sem. Hogy ne fosszunk meg senkit a lehetőségtől, és a pályán levő kollégákat se terheljük túlságosan, a sürgősségi pszichológiai és logopédiai eseteket ingyenesen fogadjuk a központban, ahol a kollégák körforgásszerűen felváltva teljesítenek sürgősségi szolgálatot.

– Jobban igénybe veszik az iskolapszichológusokat, mint korábban?

– Sokan kérik a tanácsainkat diákok, szülők és tanár kollégáink közül is, akikkel együtt osztályfőnöki órákat dolgoztunk ki, és egyre több szülői értekezletre hívnak. A diákok közül is egyre többen veszik igénybe az iskolapszichológus segítségét, a megbélyegzés ugyanis nagyjából oldódott már. A pszichológusban egyre inkább az embert látják, aki segíteni tud. Magam is 13 évet dolgoztam iskolában, ahol tanúja voltam ennek az oldódásnak. 

– Mit emelne ki a tanácskozásból?

– Daniel David professzor előadását a román népesség pszichológiájáról, arról, hogy ameddig nem tudjuk pontosan, hogy hol vagyunk, azt sem tudjuk eldönteni, hogy hova tartunk; Smaranda Enache a Pro Európa Ligától megvilágította az mutikulturalitás és a interkulturalitás közötti különbséget.

A mai nap legfontosabb hozadéka, hogy egymás identitását tisztelve meg kell találnunk az együttműködéshez szükséges közös hangot. Örvendek ugyanakkor az afrikai származású zeneterapeuta jelenlétének, aki a kisegítő iskolában bizonyította be a zeneterápia kedvező hatását. Kollégáimmal együtt azt a nézetet osztjuk, hogy szükség van a zenére, a festészetre, a művészetekre, hogy a sokat használt „racionális” bal agyfélteke mellett a játékért, a művészetekért felelős jobb agyféltekét is erőteljesebben fejlesszük a diákokban, ugyanis a kettő egyensúlya teheti boldogabbá az iskolás gyermekek és fiatalok életét – összegzett Porkoláb Annamária.