ISA HAJNAL
Fájdalom költözött két éve szívünkbe,
Nem múlik el soha, itt marad örökre.
Nem halljuk hangod, nem fogjuk a kezed,
Nem élhetünk már soha többé veled.
Itthagytál mindent, amiért küzdöttél,
Elváltál tőlünk, akiket nagyon szerettél.
A fájdalomtól most is könnyes a szemünk.
Könnyes szemmel felnézünk az égre,
Szeretünk téged most és mindörökre.
Szomorú szívvel emlékezünk augusztus 7-ére, amikor három éve, hogy a szeretett feleség, anya, anyós, nagymama, dédnagymama, a marosvásárhelyi születésű
ISA HAJNAL szül. Hodos
lelke, mint fehér galamb, csendesen messzire szállt. Könnyes szemünk már sehol sem talál.
Bánatos férje, Győző, gyerekei és azok családja.
*
Csillag volt, szívből szeretett,
S mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett.
Elment tőlünk, mint a lenyugvó nap,
De szívünkben él, és örökké ott marad.
Lelked, mint fehér galamb, csendesen messzire szállt,
Hiába keresünk, könnyes szemünk már többé nem talál.
De tudjuk, hogy a csillagok között a legfényesebb Te vagy.
Utat mutatsz, mert szívünkben örökre itt maradsz.
Az életünk csendesen megy tovább,
de emléked elkísér egy életen át.
Fájó szívvel emlékezünk a drága édesanyámra,
ISA HAJNALRA
halálának harmadik évfordulóján.
Családja iránti hűségét, szeretetét, gondoskodását és jóságát szívünkben őrizzük.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!
Csilla és családja. (20355-I)
