Ifj. Csíky Boldizsár és Radu Postăvaru hangversenye
2022-06-20 14:57:46
- Csíky Csaba
Zenekritika
A filharmonikusok csütörtöki hangversenye újra két hazai tehetséget juttatott szóhoz. Ifj. Csíky Boldizsár zongoraművészt és Radu Postăvaru karmestert híres zenekarok szólistájaként és vezetőjeként ismerik már mind itthon, mind külföldön. A vásárhelyi hangverseny műsorán Bartók/Weiner tíz darab a Gyermekeknek című kötetből, Ravel G-dúr zongoraverseny és Weiner f-moll Szerenád, op. 3 című művek szólaltak meg.
Weiner Leó nemcsak zeneszerzőként volt elismert, hanem kamarazene-tanárként is. Bartók Gyermekeknek című ciklusából kiválasztott tíz darabjának vonószenekari átirata egy vérbeli muzsikus remekműve, aki ezzel a munkájával nemcsak egyszerűen tandarabokat ad a fiatal zenekaroknak, hanem megismerteti a vonós hangszereken tanulókat is azzal a sajátos, semmi mással össze nem hasonlítható zenei világgal, amit Bartók gyermekeknek írt darabjai képviselnek. A XXX. Silvestri-fesztivál kamarazenei műsorában szerepelt utoljára a mű. Postăvaru kellő alázattal és – igen – élvezettel dirigálta a művet.
Ifj. Csíky Boldizsár zongorajátéka úgy él az emlékeimben, ahogy sok tíz évvel ezelőtt már leírtam, hogy minden hangjának értelme van. Hozzátenném most, hogy minden leütött hangjának szépsége van. Kitűnő stiláris kvalitásaival tálalja az eleven, frissen születő témákat, olyan biztonsággal éli meg a legmélyebb poézist, hogy közben a legbravúrosabb pianisztikus megoldások gyönyörűségével kápráztat el. Ravel ezt mondja saját művéről: „Egy versenymű zenéjének véleményem szerint könnyednek, briliánsnak kell lennie, és nem célja a drámai hatás vagy a mélység”. Hát lelke rajta. De ha van, nem árt.
A Szerenád kis zenekarra írt négytételes zenekari műve első tételét és fináléját Weiner Leó 1906-ban szonátaformában írta, a második helyen scherzo áll, a rubato feliratú harmadik tétel lírai mondanivalóját pedig variációs forma keretében fejezte ki. Floddin finn kritikus: „Weiner Leó, Magyarország Bizet-je egyenesen a magyar népdalból meríti inspirációját. Át- meg átjárja a magyar hangulat és ritmus úgy, hogy ha eredeti dallamot teremt is, olyan ritmus- és melódiafordulatokat használ, amelyeket csak a magyar népzene mutat fel”.
Élvezettel hallgattuk a lelkes kamarazenészek játékát, különösen a klarinét által bevezetett és zárt csodálatos fúvós dallamgyöngysort díjazva. A közönség leírhatatlan lelkesedéssel ünnepelte a karmestert és a művészeket.
