Híres erdélyi magyarok (1000–1990)0780)
2018-10-11 12:54:56
- Kuti Márta
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
CSEREI MIHÁLY (Csíkrákos, 1668. okt. 21. – Nagyajta, 1756. ápr. 22.): erdélyi történetíró. Székely birtokos nemes, átmenetileg Thököly híve (1690), de 1691-től végig a Rákóczi-korban is a Habsburgok oldalán viselt állami tisztségeket (csíki főkirálybíró, tartományi biztos stb.). 1721-től Nagyajtára visszavonulva az 1661-1712 közti időszak erdélyi történetét írta meg protestáns transzszilvanista, de Habsburg-barát szemszögből. Családi és egyéb feljegyzései is maradtak. Művelő Historia (Kiadta Kazinczy Gábor, Pest, 1852; szemelvények: Magy. Kvtár 120).
KAKAS ISTVÁN, ZALÁNKEMÉNYI KAKAS (Kolozsvár, 1558 körül – Lahidzsán, Perzsia, 1603. okt. 25.): erdélyi nemes, diplomata. Az egyetemet Bécsben és Páduában végezte. 1587-től Báthori Zsigmond fejedelem hivatalnoka, majd kincstárnoka, 1590-ben a fejedelmi ítélőszék ülnöke lett. 1593-94-ben Lengyelo.-ban és Angliában, 1595-ben a császárnál járt követségben. 1599-től Báthori András fejedelem titkára, s megbízásából Lengyelo.-ban is járt diplomáciai küldetésben. 1601-ben Erdélyt elhagyva felesége szülőföldjére, Bozenba költözött. 1602-ben I. Rudolf megbízásából a perzsa sahhoz indult követségbe, hogy a török ellen szövetséget kössön vele. Litvánián, Moszkván, Asztrahánon keresztül haladt, de mielőtt célhoz ért volna, meghalt. Úti beszámolóját titkára nyomtatásban kiadta (1610).
ZILAHI-KISS KÁROLY (Zilah, 1838. okt. 28. – Buda, 1864. máj. 15.): újságíró, kritikus. Zilahi-Kiss Imre bátyja. 1857-ben került Pestre az egyetem jogi karára. Korán erdélyi lapokban kezdte meg újságírói, kritikusi munkásságát. 1860-ban Bécsben tanult. Tüdőbaját sokszor próbálta gyógyíttatni külföldön, Ausztriában és Olaszo.-ban. Megismerkedett kora jelesebb íróival, Gyulai Pállal, Kemény Zsigmonddal, Vajda Jánossal. Később kritikáiban szenvedélyesen szembefordult Gyulai Pál nézeteivel és irodalompolitikájával. 1863-ban a Magyar Sajtó, 1864-ben a Fővárosi Lapok munkatársa. F. m.: Zilahi-Kiss-Károly munkái (I-II., Dömötör János életrajzi bevezetésével, Pest, 1865); Zilahi-Kiss Károly válogatott művei (Válogatta és a bevezetőt írta Vargha Kálmán, Bp., 1961).
NAGY KÁROLY (Kisborosnyó, 1868. okt. 29. – Kolozsvár, 1926. febr. 16.): ref. püspök, egyházi író. Nagyenyeden, a teológiai fakultáson 1890-ben szerzett oklevelet. Egy évet Marburgban, egy évet Utrechtben töltött. Visszatérte után Brassóban, majd Nagyenyeden lelkész. 1895-től a kolozsvári ref. teológiai fakultáson tanár. 1908-tól az erdélyi ref. egyházkerület főjegyzője, 1918-tól püspöke. Szerkeszti az Erdélyi Protestáns Lapokat, majd a Református Szemlét. F. m.: Kálvin teológiája (Nagyenyed, 1895); Keresztyén vallástan (I. rész, Kolozsvár, 1899); Kálvin mint dogmatikus és etikus (Emlékezés Kálvinról, Bp., 1909).
