Fény a dombokról

A tavalyi Maros-Mezőségi Művésztelepen készült alkotásokból nyílt igen szép és színes kiállítás kedd délután a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János-termében. Az eltelt évek, évtizedek alatt az egyházközség tanácsterme Marosvásárhely rangos galériájává vált, a keddi tárlatnyitóra a fullasztó hőség ellenére is igen sokan kíváncsiak voltak.

A tavalyi Maros-Mezőségi Művésztelepen készült alkotásokból nyílt igen szép és színes kiállítás kedd délután a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János-termében. Az eltelt évek, évtizedek alatt az egyházközség tanácsterme Marosvásárhely rangos galériájává vált, a keddi tárlatnyitóra a fullasztó hőség ellenére is igen sokan kíváncsiak voltak. A megjelenteket Czirjék Lajos és Molnár D. Dénes képzőművészek fogadták, előbbi a művésztelep ügyvezető elnökeként, utóbbi a rendezvény művészeti vezetőjeként szólalt fel. A nagy múltra visszatekintő Maros-Mezőségi Művésztelep négy, egymástól független alkotótáborból áll: a Mezőbergenyei Képzőművészeti Alkotótáborból (amelyet a tavaly augusztus 22-e és 28-a között a nyolcadik alkalommal szervezett meg a helyi Kincsásó Egyesület és a Mezőbergenyei Református Egyházközség), a mezőbándi Egerházi Képíró János Alkotótáborból (negyedik alkalommal szervezte meg Lukácsi Szilamér református lelkipásztor 2011. augusztus 24-e és 31-e között), a Mezőmadarasi Képzőművészeti Alkotótáborból (szervezte a helyi Pro Ruris Egyesület augusztus 26-a és szeptember 4-e között), valamint a csittszentiváni Nemzetközi Népművészeti Alkotótáborból (a Bandi Dezső Kulturális Egyesület szervezésében, 2011. június 27-e és július 2-a között). Ezen táborok anyagából nyílt a gazdag és színvonalas kiállítás.

A közönséget Czirjék Lajos fogadta és elmondta: minden évben igyekeznek az egy esztendővel azelőtti táborokban készült munkákat több helyen is kiállítani, eleddig Marosvásárhelyen és Szászrégenben voltak tárlatnyitó ünnepségek. – Köszönöm a résztvevőknek, a támogatóknak a segítséget. Nekik köszönhetően a csittszentiváni táborban több mint hetven gyerek és ifjú alkotott, az idei rendezvény a napokban zárult. Remélem, hogy értéket tudtunk teremteni, úgy érezzük, az eltelt tíz-tizenkét évben a helybéli emberek is nyitottabbá váltak, sok élménnyel lettek gazdagabbak – főleg a fiatalság, velük mindegyik táborban külön foglalkozunk, hogy az alkotás folyamatát is megismerjék.

A tárlat méltatójaként Molnár D. Dénes hozzátette: a Maros-Mezőségi Művésztelep önálló, öncélúan szerveződő táborokból áll, ami összeköti őket, az a tájegység, annak hangulata, jellegzetességei. – Ez jól van így: a művészeknek megadatik a szabadság azt kiragadni és megragadni, amit értékesnek látnak. A kiállított anyag heterogén, az illusztratív festészettől a tájképábrázolásokon és szénrajzon keresztül a fotóig megannyi műfajban készült alkotásokat láthatunk, de ez nem bántó, épp ellenkezőleg: színessé teszi a tárlatot. A művészek látásmódja nagyon érdekes egyveleget képez. A portrék sokszínűsége mellett meg-megjelennek a Mezőség tipikus tájegységi motívumai: a dombok, a tornyok, a fák, a fények. Igen megkapó ez a kreatív összekockázás, különleges kegyelem a táborok anyagát egy kiállításon látni. Mindegyik tábor esetében létezik egy közeg, amelynek keretében nagyszerűen működik az alkotói munka. A mezőségi emberek segítenek a művészeknek, együtt élnek a résztvevőkkel. Van társadalmi igény ezekben a falvakban erre. A cél: ezt az igényt továbbra is hirdetni és fenntartani. Az erdélyi és magyarországi képzőművészek nagyon szívesen megmártóznak ebben a másféle hangulatban, és az itt töltött idő alatt művészetükre nem jellemző, alkotásaik sorában atipikus munkák születnek: ez is jelzi a táborok sikerét – összegzett a méltató.