A berlini fal – a hidegháború legfontosabb szimbóluma
1961. augusztus 13-án kezdték el építeni a berlini falat, amely teljesen körülvette Nyugat-Berlint; a teljes hossza 156 kilométer volt. 1989. november 9-én omlott le.
A második világháborúban vesztes Németországot és fővárosát, Berlint a győztes szövetséges nagyhatalmak (az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió) megszállási övezetekre osztották. A hidegháború kezdete után, 1949-ben a szovjet zónában megalakult a Német Demokratikus Köztársaság, a nyugati szövetséges zónákból pedig létrejött a Német Szövetségi Köztársaság.
A szovjet zóna közepén fekvő Berlin keleti, szovjet része az NDK fővárosa lett, a nyugati szövetségesek által ellenőrzött, teljes egészében keletnémet területek által határolt Nyugat-Berlin különleges nemzetközi jogállást élvezett. Az NDK 1952-ben lezárta határait az NSZK irányába, de Berlin két része között többé-kevésbé szabadon lehetett közlekedni. Ezt kihasználva 1949 és 1961 között két és fél millió ember távozott végleg Nyugatra.
1961. augusztus 13-án hajnalban „az NDK államhatárának biztosítása céljából” a hadsereg és a rendőrség egységei szögesdróttal, drótakadályokkal zárták le Kelet- és Nyugat-Berlin határát, az összekötő utcák burkolatát feltörték, a határon áthaladó metró- és vasútszakaszokat lezárták, Nyugat-Berlin és az NSZK között tranzitvonalakat jelöltek ki. Augusztus 15-én kezdődött meg a betonelemekből álló fal felhúzása. A fal a lakosság helyben tartása érdekében épült, de hivatalosan „antifasiszta védműként” emlegették.
A határőrök mindenkire lőttek
A 155 kilométer hosszú, egész Nyugat-Berlint körülvevő, folyamatosan erősített, végül már 3,5 méter magas fal a várost 44 kilométer hosszan szelte át, vonalán 302 figyelőtorony és 20 föld alatti bunker volt. Keletnémet területen 100 méterrel beljebb egy szögesdrótrendszer is húzódott, ennek a megközelítése is szigorúan tilos volt. A két kerítés közötti „halálzónába” eső házakat elbontották, helyükre aknamezőt, vizesárok- rendszert, kutyák futtatására szolgáló sávot telepítettek. A határőrök mindenkire lőttek, aki belépett a zónába. A fal egyetlen éjszaka családokat szakított szét, kelet-berliniek ezreit hagyta munka és megélhetés nélkül. Az első órákban számos atrocitásra került sor, a szigorúság ellenére az építkezés alatt 85 keletnémet katona és 800 civil szökött nyugatra.
A nyugat-berliniek tiltakoztak, de az Egyesült Államok tudatta Moszkvával, hogy „a nemzetközi élet tényeként” elfogadja a fal létezését. A berlini fal tövében mondta el egyik leghíresebb beszédét 1963. június 26-án John F. Kennedy amerikai elnök, aki az Ich bin ein Berliner szavakkal fejezte ki szolidaritását, 1987-ben a Brandenburgi kapunál szólította fel Ronald Reagan amerikai elnök Mihail Gorbacsov szovjet vezetőt, hogy rombolja le a falat.
A fal 1989 novemberi lerombolásáig mintegy ötezer embernek sikerült Nyugatra menekülnie a halálzónán, a drótakadályokon és magán a falon keresztül, adott esetben folyamatos golyózápor közepette. Körülbelül ugyanennyi embert fogtak el szökési kísérlet közben.
Bár Erich Honecker, az NDK vezetője még 1989 januárjában is azt mondta, a fal még „száz évig állni fog”, az még az év végét sem élte meg. A kelet-európai változások, a magyar kormány 1989. szeptember 10-i döntése az NDK-ból elmenekültek nyugatra engedéséről az NDK-ban több százezres megmozdulásokhoz vezettek. A minden változtatást elutasító Honeckert elvtársai október 18-án lemondatták, az új vezetés reformokra kényszerült. A fal eltávolítása hivatalosan 1990. június 13-án kezdődött meg, a határőrizet július 1-jén szűnt meg, a műszaki zárat 1991 novemberére számolták fel. A falnak csak hat rövid szakaszát hagyták meg mementóként.
Több százezren ünnepeltek a Brandenburgi kapunál
A berlini fal ledöntésének 30. évfordulóján rendezett megemlékezésen több százezren voltak jelen a Brandenburgi kapunál. Berlinben a fal ledöntésének évfordulóját egy több mint 200 eseményből álló rendezvénysorozattal ünnepelték meg.
(Forrás: Euronews, MTI, AP)
