Eltérítenék a veszélyes kisbolygókat
Nukleáris robbanótöltettel térítené el a Földet fenyegető kisbolygókat egy amerikai tudóscsapat, amelynek kutatási tevékenységét az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA jelentős összegekkel támogatja.
Nukleáris robbanótöltettel térítené el a Földet fenyegető kisbolygókat egy amerikai tudóscsapat, amelynek kutatási tevékenységét az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA jelentős összegekkel támogatja.
Bong Wie, az Iowai Egyetem csillagászati-védelmi kutatóintézetének szakértője az amerikai Nemzeti Űrtársaság éves tanácskozásán kifejtette, hogy az általa vezetett csoport olyan űrhajó kifejlesztésén munkálkodik, amely az atomtöltetet a veszélyes pályán közeledő kisbolygóra (aszteroidára) juttatná, mielőtt még az összeütközhetne a Földdel. Egy-egy bevetés becslése szerint hozzávetőleg egymilliárd dollárba kerülne.
Az aszteroidaelhárító űrhajó két részből állna. Az egyik az a kinetikus ütközőegység lenne, amely nagy sebességgel vágódna a kisbolygóba, és hatalmas krátert vájna a felszínébe. A másik a nukleáris robbanótöltetet vinné magával: az atomszerkezet csak azután lépne működésbe, ha már az űrjármű mélyen behatolt a kráterbe – az aszteroida belsejébe. A cél az, hogy milliónyi darabra szaggassák szét a kozmoszból érkező objektumot, letérítve a széthulló szilánkokat a Földet fenyegető pályáról. Wie meggyőződése szerint az atomtöltettel felrobbantott kisbolygók darabjainak a 99 százaléka – vagy akár mindegyike – bizonyosan elkerülné a Földet. Azok a töredékrészek pedig, amelyek tovább száguldanának az eredeti pályán, méretük folytán elégnének, mihelyt elérnék a földi atmoszférát.
Az iowai csapat olyan elhárító rendszert tervez kidolgozni, amely viszonylag rövid bevetési képességgel rendelkezne, tehát a kisbolygó feltűnésétől számított egy éven belül már útnak lehetne indítani a robbanótöltettel felszerelt elhárító űrjárművet. Két űrhajó állna folyamatosan készenlétben – ez egyik tartalék lenne –, és Delta 4 jelzésű rakétán bocsátanák fel őket. Ha az első kudarcot vallana, máris indítanának a másikat.
Wie utalt arra, hogy az eddig javasolt módszerekkel – mint amilyen egyebek között a gravitációs vontatás, a sugárzási nyomásgyakorlás vagy a tömeges ütköztetés ötlete – az a baj, hogy előkészítésükhöz igen hosszú idő lenne szükséges, az aszteroida észlelésétől legalább 10-20 év. A szakértő előadásában megemlítette, hogy az általuk tervezett technológia egyes elemeit már külön-külön sikeresen kipróbálták, például a NASA Deep Impact nevű űrhajója 2005. július 4-én kinetikus ütközőegységet küldött a Tempel 1 üstökös elé, hogy megvizsgálják a kozmikus karambol hatását. Négy évvel később a Holdon teszteltek hasonló berendezést.
