Drót ékszerek és gyapjúvirágok

Kiss Katalin leheletfinom, máskor karakteres gyapjúvirágai díszítették a Márton Annamária tervezte ruhákat a Jazz&Blues Clubban nemrégiben tartott divatbemutatón, ahol nemezelt kiegészítőit is viselték a manökenek.

Kiss Katalin leheletfinom, máskor karakteres gyapjúvirágai díszítették a Márton Annamária tervezte ruhákat a Jazz&Blues Clubban nemrégiben tartott divatbemutatón, ahol nemezelt kiegészítőit is viselték a manökenek. A bemutató forgatagában kevesen vették észre a kiállított – drótból és féldrágakövekből készült – ékszereit, amelyek sajátos hangulatukkal, antikolt hatásukkal a legelegánsabb ruha viselőjét is különlegessé teszik.

Szakmája szerint tervezőtechnikus, de amióta ismerem, mindig valamilyen kézműves-tevékenységgel tölti a szabadidejét. Sokat kötött, kerámiát, üveget festett, gyöngyöt fűzött, aztán a drótbizsu, majd a nemezelés következett.

Kérdésemre, hogy honnan van a kezében és képzeletében ez a nem mindennapi adottság, Kiss Katalin a családi örökséget említi. Édesapja ékszerész volt, s gyermekként különösen az idős hölgyek által tisztítani, javítani vitt egyedi, régi ékszerekben gyönyörködött.

Anyai nagyapja Herczeg Ferenc templomfestő volt, s részt vett a Kultúrpalota díszítő festésében, amiről a mesteremberek nevét feltüntető márványtábla tanúskodik. A kézművesség iránti vonzalom az egész családban jelen van, a fiútestvére ötvösködik, a nővére pedig fest.

– A kövek gyermekkoromtól vonzottak, a szép kavicsoknak nem tudtam ellenállni. Külföldön csodálkoztam rá a drótbizsuk készítőire, s ha valami megtetszik, hamar rájövök, hogyan kell csinálni. Az utcai árusokat látva határoztam el, hogy nekifogok. Bevásároltam különböző drótokból egy-egy keveset, majd beszereztem a féldrágaköveket, s egyetlen körfogóval nekiálltam. Nagyon szép munka, és különleges örömöt ad, ha a nyakék, karkötő, fülbevaló jól sikerül. Általában a rézdrótot használom, de dolgozom ezüstdróttal is, amit a barátnőim hoztak Németországból. Időnként kényszert érzek, hogy nekilássak, s a kövek mondják meg, hogy melyiket hogyan öltöztessem fel a drótruhába.

A kék és különösen a zöld köveket kedvelem, mert azok a természet leggyakoribb színei, de a barna is közel áll a szívemhez – válaszolja érdeklődésemre.

A kérdésre, hogy hisz-e a kövek gyógyító erejében, azt válaszolja, hogy amikor valamilyen féldrágakövet megvásárol valaki, azért teszi, mert lelkileg, egészségének a megőrzése miatt van rá szüksége.

Gyapjúból gyúrt virágai is sejtelmes, finom megmunkálásukban az ékszereihez hasonlítanak. Elmondja, hogy középiskolás korában szeretett bele a gyapjúba, s bár a kötés kiment divatból, az anyaggal nem tudott szakítani. A technikát az internetről tanulta, s a gyapjúszálakat olyan finoman dolgozza bele a természetes anyagokba, a lenbe, vászonba, selyembe, gyapjúba, hogy rögtön megváltozik, egyedivé válik a ruhadarab. – Gyönyörű dolgokat lehet nemezelni, s ha van, aki viselje a ruhát, biztosan minden szem megakad rajta, mondja, s beszélgetésünk végén Dúl Antalt idézi, aki szerint a nők a kézimunkázással valójában spontánul meditálnak. A kötés, horgolás során egy pontra fókuszálnak, ami kizárja a külvilágot, s kiszakadnak a jelenből, amíg dolgoznak.