Bordy Margit: A színek ha ünnepet ülnek
Akár a délibábos ábránd
ki az örökkévalóság tájáról álmodik
Akár a délibábos ábránd
ki az örökkévalóság tájáról álmodik
hallja a színben az ének hangját
és látja a zenében formák jeleit
zengeni legendát s színhelyét
akár a vak énekes, az olasz Bocelli
mégis egyre többen a halál kapuit döngetik
mert elveszett a bizalom, s a tragédia
az úttalan távolban a szerzetesi magány.
*
A színek ha ünnepet ülnek
tengeri mezők felett is könnyűszárnyú a lélek
repül a líramadár az akáciaerdők felett
örökzöld cédrusfák olaja csordul
az arra járók vándorkulacsába
és felébred Petra, az ókori nabateusi város
csillárkaktuszok kínálják kristályos vizük
a törékeny kőtörőfüveknek
újraéled a macskamancs és a harmatfű
a bővizű Amazonas trópusi partján
míg szétosztja halhatatlanságát
a szerencsét hozó zöld fényű jádekő
párjára talál a fészkét festő selyemmadár
s ha legyőzi a feledést a mozdulatlan idő felett
leveti rongyait és visszakapja aranyát a szó.
