Megvan a második minisztercsere a decemberben felállított koalíciós kormányban: a pénzügyminiszteri posztból a miniszterelnökibe avanzsált kormányfő visszahívta az utódját, és ideiglenesen átveszi a pénzügyi tárca vezetését is a kormányrúd mellett. Sok szék között könnyen a padlóra ülhet hamarosan.
A kormányfő hivatalosan az adócsalás visszaszorítása és az európai alapok felhasználása kapcsán volt elégedetlen utódja munkájával, de a valóságban ez a lépés inkább a liberális párton belüli hatalmi harc része. Erre utaló jel, hogy pártfőnöke és a liberális elnökségért zajló harcbeli riválisa szerint a miniszter menesztéséhez a párt vezető testületei nem adták hozzájárulásukat, és nem is látták ezt a lépést indokoltnak. Ezzel egybevág az is, hogy egyes, névtelen forrásokból származó sajtóértesülések szerint az immár volt pénzügyminiszternek azért kellett távoznia, mert nem volt hajlandó a kormányfő utasítására több pénzt kiutalni azoknak a liberális polgármesterek vezette önkormányzatoknak, ahol a kormányfőt támogatják a párt elnökválasztási kampányában.
Az immár volt főpénzügyért ritkán lehetett a tévékamerák előtt látni, pedig lett volna miről beszélnie legalább két kérdésben. Az egyik, hogy a cégekre idő előtt ráerőltetett okos pénztárgépeknek az adóhatóság számítógépes rendszerével való összekötésének ügyében az elődje egy, a célra teljesen alkalmatlan programot hagyott rá, a bakit hónapokba, és valószínűleg szép pénzbe is került kijavítani. Miközben több százezer céget kényszerítettek gyakorlatilag az okosgépek beszerzésére, mielőtt még azok adatszolgáltatásának fogadására képes lett volna a hatóság, a rendszerbe bekötni eddig még kilencvenezer céget sem sikerült, de legalább a nagy adófizetőket már igen. A kicsik, amelyeknek arányítva sokkal nagyobb kiadás egy ilyen okosgép beszerzése, még várnak. Meg arról is beszélhetett volna, hogy elindított egy átszervezési folyamatot a tárcánál, aminek eredményeképpen egyszerűsödhetett volna az ügyintézés, a kezdeményezés tetszett is a cégszférának. A tervezet hónapok óta lapít valahol egy fiókban a kormánynál, mert a magasabb polcra mászott előd nem adta rá főnöki áldását.
Lehetett rá számítani, hogy a legnagyobb kormánypárton belüli választási harc nem zajlik le simán a párton belül, mert a regáti politikai szférában nagy ritkán csak a nyomait lehet felfedezni az ehhez szükséges úriemberi tartásnak. De ha túl mélyre ássák a lövészárkokat, azzal könnyen megágyazhatnak az idei ősz igazi politikai válságának is, aminek a koalíció is megihatja a levét.
