BALÁZS JÓZSEFRE
Elvesztettük azt, akit annyira szerettünk, a jókedvünk és nyugodalmunk vele elvesztettük. Üres már a lakás, nincs, akit hazavárjunk, ezért nem jön sokszor szemünkre álom. Majd ha elindulunk, napjaink letelvén, karjaid várnak az út végén. „Tudom, búcsú nélkül oly messzire mentem, tudom, hogy megsirattok gyakran engem. Nyugodjatok bele, most már nincs mit tenni, ahol én vagyok, onnan nem lehet hazajönni. Szerettem volna még köztetek lenni, de a halál legyőzött, el kellett menni.”
Könnyes az út, mely sírodhoz vezet, a Jóisten őrködjön pihenésed felett. Két karod munkáját mindenhol látjuk, áldott, szép emléked szívünkbe zárjuk. A fájdalmat leírni nem lehet, csak letörölni az érted hulló könnyeket. Könnyes szemmel tekintünk az égre, kérjük a Jóistent, nyugtasson békében!
Fájó szívvel emlékezünk július 8-án a siklódi születésű
BALÁZS JÓZSEFRE
halálának 3. évfordulóján. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!
Emlékét szívében őrzi felesége, fia, lánya, két unokája és menye. (16448-I)
