Baka István: Isten fűszála

József Attila emlékének

Nézem, ahogy a nyári alkonyat

pirosló nyelve nyalogatja a

fény sótömbjét, és lassan rám tapad

cserepes ajkakkal az éjszaka.

Micsoda szomjat kell majd oltanom

a véremmel! Ostoba, hogy hihettem,

hogy én vagyok e világ szomja, – most

látom már: félhold-szarvat hord az Isten,

s patanyomában összegyűlt esővíz

a tenger, kérődzése ritmusára

váltakozik a nappal és az éj, s mint

vakondtúrásra, lép egy-egy világra.

Nem tudtam én, hogy nyáluszályaként

leng a Tejút... De most mindent megértek.

Sötét van, és Isten fűszála, én,

ringok puha alsóajkán az éjnek.

75 éve, 1948. július 25-én született Szekszárdon a József Attila-díjas költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Elhunyt 1995. szeptember 20-án Szegeden.