Bevallom férfiasan, a minap, amikor a hőmérséklet mélyrepülésbe kezdett, szeptember végéhez méltatlanul, én bizony begyújtottam.
Bevallom férfiasan, a minap, amikor a hőmérséklet mélyrepülésbe kezdett, szeptember végéhez méltatlanul, én bizony begyújtottam. Megtehettem ezer óvás ellenére, amely racionálisan megmagyarázta, miért ne legyek tulajdonosa egy egyéni, saját kazánnak (bojlernek), hanem hagyakozzam a biztos, kíméletesebb és kényelmes központi fűtésre. Ami nincs. Ami már nincs.
Az észszerűség azt követelné, hogy óvakodjam a légszennyezéstől, ugyanis ha mindenkinek saját hőközpontja lenne (úgy örülök, hogy eszembe jutott a megfelelő hazai magyar terminus technicus), amint ma már így is van, akkor néhány tíz kazánház megszűrt légszennyezése helyett milliónyi kémény ontaná az ég felé a káros anyagokat. Ehhez képest ezen a télen is megtesszük – kedvünkre.
Mondom, begyújtottam, és arra gondoltam, hogy egykor nem laktam ám olyan házban, ahol távfűtő gyújtott be szigorúan megszabott törvényes keretek között abban az esetben, ha a hőmérő higanyszála három egymást követő napon X fokra szállott alá, hanem igazi szép fehér cserépkályháink állottak minden szobában, a konyhában hatalmas kék csempés főzőkályha hat lyukkal..., melyeket még a k.u.k. österreichische-ungarische Armeé kadétiskolája számára készítettek megbízható régi vásárhelyi kályhásmesterek. És reggelente szüleim vagy Á. begyújtott, így mire mi kibontakoztunk paplanaink alól, már kellemes meleg volt az egész lakásban, kész volt a tejeskávé stb. stb., amint ez már szocialista burzsoáknál szokva volt.
Na már most, kérem alássan, a káros gázokat nem csupán mi, fázós vásárhelyi kályhatulajdonosok eregetjük, hanem a Volkswagenék is meghamisított kipufogógáz-értékekkel, mely gépjármívekből több millió futkározik a világban összevissza, és akkor még hol vannak azok a márkák, melyek a VW-konszern égisze alatt, de más márkanéven füstölnek titokban többet, mint a megengedett határértékek három egymást követő évtizedben.
Ebből kifolyólag mindjárt arra tudunk következtetni racionálisan, hogy bolygónkat és annak klímáját mennyi tényező fenyegeti, sőt amióta az ember megjelent a földön és vele együtt a civilizáció, a klímát csak rongálni szoktuk volt, van, lesz. Ezt felismerve, az utóbbi években nemzetközi konferenciákon és egyezményekben igyekszünk mi, emberiség visszafogni magunkat a túlzott szén-dioxid-kibocsátástól, amit már nem lehet elintézni azzal a legyintéssel, amivel a szellentő székely bácsika a zsúfolt buszon háborgó, fanyalgó utasokat, mondván nagylelkűen: „osszák szét, lelkem!”.
Tehát kvótákat szabnak éppen úgy, mint a menekültek befogadásának. Neked ennyit, nekem ennyit – igaz, nem azt teszik hozzá, hogy szabad befogadnod, hanem azt, hogy kell befogadnod. Ami azért lényeges különbség.
Ebből következően az én kicsiny önponti fűtésem (meg a vw-gyáraké) is hozzátett valamit a klímaváltozáshoz, ami elindította többek között a nagy migrációs hullámot. Ebből pediglen rengeteg dolog következhet, például az emberek elveszítik a humorérzéküket, szemforgatók, szenteskedők és műfelháborodottak lesznek, olyannyira, hogy egy vicces kép (meztelen nőkkel teli bárka közelít a parthoz, s végre valaki boldogan fogadja őket – lengyelül) miatt, melyet egy vétlen egyetemi kancellár Szeged városából megoszt, le kell mondania. Mintha ez a fordított – igaz, szelídebb esete – lenne a Charlie Hebdónak, ahol a keresztények viccelődtek a muzulmán szentségekkel. Szemforgácsék egyelőre nem lőnek, csak elbocsátanak az állásodból. Felkérnek, hogy mondj le. Mondván: szexista megjegyzés és attitűd volt a kép kommentje. Akkor tessék levenni Párizsban a Medúza tutaját is, ti. azon a Th. Géricault-képen is meztelen férfiak és nők hánykolódnak a tengeren, és az sokkolja majd a lélekvesztőben átkelőket utódaikban is. Hol az eurotapintat, barátaim?
Miként indítómondatom is tartalmaz e logika szerint szexista utalást, mert mi az, hogy
„férfiasan bevallom”?!! Miért, talán nőiesen lehetetlen bármit is bevallani?!! Erre csak a Ponta-félék és más állami gringókról és a plagizálókról szóló nemes veretű aforizma ugrik elő: a plagizálók álma könnyű, mert a múzsa nő, sohasem vallja be, ki volt az első.
És én még az utolsó idei lecsóról akartam írni!! Talán legközelebb.
