Az orvosi zsálya

Extractum salviae herbae – olvasható azon a segesvári múzeumban látható edényen, amely zsályakivonatot tartalmazott egykor. Az orvosi zsálya, latinul Salvia officinalis, bokros, illatos félcserje. Levelei jellegzetesen molyhos szőrűek, emiatt bársonyosak, ezüstszínűek. Dél-Európában őshonos, ott tömegesen termő, de az egész világon, Erdélyben is termesztett gyógynövény. A vadon előforduló más zsályafajoknak gyógyhatása nincs. Neve a salvere (megőriz, megment, megmenekül) szóból ered, arra utal, hogy a zsályáról azt tartották, hogy minden betegséget meggyógyít. Az ókori görög és római orvosok epilepszia, mellkasi bántalmak, bélférgek, menstruációs panaszok ellen, vizelethajtónak alkalmazták, leveleit sebek kezelésére ajánlották, de élelmek, húsok tartósítására is felhasználták. Később Kínában és Amerikában is felkarolták ezt az európai növényt.

Az elmúlt századokban az európai orvosok, köztük Pápai Páriz Ferenc, Erdély neves orvosa (1649–1716) borban készült főzetét szájápolásra, torokfájásra alkalmazta.

Napjainkban tudományos vizsgálatok is megerősítették, hogy forrázata, illetve folyékony és száraz kivonata fertőtlenítő, gyulladásgátló, izzadásgátló hatású, sok országban növényi aszpirinnek nevezik. Ezenkívül bizonyított, hogy étvágyjavító, gyomorerősítő, emész-tést elősegítő, a gyomor simaizmaira nyugtató hatású. Kis mennyiségben segíti a zsíros ételek emésztését, májból készült ételek, pástétomok fűszere, sőt a milánói makaróni összetételében is benne van, illóolaj-, keserűanyag- és cserzőanyag-tartalmáért.

A kertekben, ágyások körül ültetett orvosi zsálya elriaszthatja a hernyókat, különösen a káposztalepkét és a tetveket.

Házilag tea, forrázat formájában használják, de fontos tudnunk, hogy hosszan tartó használata ellenjavallt.

Számos ipari készítmény, testápoló, dezodor, arctisztító, sampon, balzsam, megfázás elleni olaj, masszázsolaj, szájvíz, torokfertőtlenítő szopogatótabletták összetételében megtalálható az orvosi zsálya folyékony vagy száraz kivonata.

Veres László