Napjainkban egyre több szó esik a globális felmelegedésről, az éghajlatváltozásról és környezeti, egészségügyi hatásairól. Ilyenkor, kánikula idején még közvetlenebbül érinti szervezetünket a megszokottnál nagyobb hőterhelés. Az időjárás szeszélyessége, a pusztító árvizek, a termést megtizedelő jégeső mintha figyelmeztetést hordoznának magukban. Az ember saját jóléte érdekében egyre inkább kizökkenti egyensúlyából a kék bolygót, és az emberi tevékenységek túlzott hatásai bumerángszerűen visszahatnak életére. Márpedig a Föld legmagasabb intelligenciával rendelkező lakójaként felelősséggel bír nemcsak a többi élőlény jelene, hanem saját leszármazottai jövője iránt is. „Aki a természetet tiszteli, az önmagát becsüli” – szól a mondás, amely a mainál felelősségteljesebb magatartást vár el az emberiségtől.
De maradjunk a globális felmelegedésnél, az éghajlatváltozásnál, azaz a klímaváltozás következményeinél. Az elmúlt száz év során az emberi tevékenységek – különösen a fosszilis tüzelőanyagok elégetése – elegendő mennyiségű szén-dioxidot és más üvegházhatású gázokat szabadítottak fel ahhoz, hogy azok további hőt csapjanak le az alsó légkörben, és befolyásolják a globális éghajlatot. Az emberiség megváltoztatta bolygója felszínét és légkörének összetételét. A felére csökkent az erdővel borított területek kiterjedése, másfajta növények jelentek meg, rohamosan növekedtek a városok, lebetonozott és leaszfaltozott felületek sokasága jött létre, szennyeződtek a talajok és a vizek, és különféle, elsősorban szennyező hatású gázok kerültek a légkörbe.
A fenti tevékenységek következménye a Föld körüli hőmérséklet lassú és folyamatos emelkedése. Az elmúlt 130 évben a hőmérséklet világszerte körülbelül 0,85 °C-kal melegedett fel. Az elmúlt három évtized mindegyike egymást követően melegebb volt, mint 1850 óta minden előző évtized. A globális felmelegedés idézi elő, hogy a tengerszint emelkedik, a gleccserek olvadnak és a csapadékminták megváltoznak. A szélsőséges időjárási események egyre intenzívebbé és gyakoribbá válnak. A klímaváltozást valószínűleg a 21. század legsúlyosabb környezet-egészségügyi problémájaként emlegetik, és még fogják emlegetni.
A gyenge egészségügyi infrastruktúrával rendelkező területek – főleg a fejlődő országokban – a legkevésbé képesek megbirkózni az erre való felkészüléssel és a megelőző stratégiák kidolgozásával segítség nélkül. Számos szakpolitikai és egyéni döntés csökkentheti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, ami jelentős egészségügyi előnyökkel jár. Példaként szolgál a tisztább energetikai rendszerek bevezetése, valamint alternatívaként a tömegközlekedés és az aktív mozgás – például a kerékpározás vagy a gyaloglás – biztonságos használatának elősegítése.
Az éghajlatváltozás tanulmányozásakor figyelembe kell venni a regionális viszonyokat. Például a hőmérséklet emelkedése nyáron lesz erőteljesebb Romániában, míg Északnyugat-Európában a legszembetűnőbb növekedés télen várható. A hőmérséklet-emelkedés azonban nem egyenletes. A helyi tényezőktől függően nagyságrendileg, régiónként és évszakonként változik. Ami Romániát illeti, az utóbbi hat évtizedben, 1961 óta az átlagos hőmérséklet 2-3 Celsius-fokkal emelkedett nyáron az ország déli régióiban. Az elemzett klímamodellek eredményei szerint a hőmérséklet-változás a közeljövőben Romániában a következő módon alakul: 0,5 és 1,5 C-fokkal növekszik a 2020–2029 közötti időszakban; 2,0-5,0 C-fokkal a 2029–2099 időintervallumban. Pluviometriai szempontból a 2090–2099 közötti időszakra előrejelzett éghajlati modellek több mint 90%-a a nyár folyamán Románia területén, különösen délen és délkeleten, kifejezett szárazságot mutat. A téli csapadékot tekintve az eltérések kisebbek, a bizonytalanság nagyobb.
Az Európai Unió országaiban a becslések szerint a halálozás 1-4%-kal nő minden hőmérséklet-emelkedésnél, ami azt jelenti, hogy a hővel összefüggő halálozás évente 50.000 és 110.000 fő között nőhet 2030-ig. Az új, radikális tanulmányban, amelyet nemrég tettek közzé a Nature Climate Change folyóiratban, a 43 ország területén végzett éghajlati modellezés megállapította, hogy a meleg évszakokban az éghajlatváltozás okozta extrém hővel összefüggő halálesetek száma átlagosan 37%.
A globális felmelegedés, az éghajlatváltozás jól észlelhető következményei a természeti katasztrófák és változó esőzések. Világszerte az időjárással összefüggő természeti katasztrófák száma az 1960-as évek óta több mint megháromszorozódott. Ezek a katasztrófák évente több mint 60.000 ember halálát eredményezik, főként a fejlődő országokban. Az emelkedő tengerszint és az egyre szélsőségesebb időjárási események tönkreteszik az otthonokat, az orvosi létesítményeket és az egyéb alapvető szolgáltatásokat. Egyébként 1901–2010 között a Föld óceánjainak szintje 19 cm-rel emelkedett. A becslések szerint Romániában a Fekete-tenger szintje a század végére körülbelül 120 centiméterrel emelkedik meg, elárasztva a Duna-delta egyes részeit. Eközben nagy kihívásnak tesz eleget Hollandia, amelynek a tengerszint alatti területeit óvó védőgátrendszere a globális felmelegedés elleni harcát vívja.
Az egyre változó csapadékmennyiség valószínűleg befolyásolja az édesvízellátást. A biztonságos víz hiánya veszélyeztetheti a közegészségügyi viszonyokat, és növelheti a hasmenéses megbetegedések kockázatát, ami évente több mint félmillió 5 év alatti gyermek halálát okozza. Szélsőséges esetekben a vízhiány szárazsághoz és éhínséghez vezethet. A 21. század végére az éghajlatváltozás valószínűleg megnöveli az aszály gyakoriságát és intenzitását regionális és globális szinten egyaránt.
Az áradások és a rendkívüli csapadék gyakorisága és intenzitása is növekszik. Az árvizek szennyezik az édesvízkészleteket, fokozzák a víz által terjedő betegségek kockázatát, és teret adnak a betegséget hordozó rovaroknak, például a szúnyogoknak. Emellett fulladást és testi sérüléseket okoznak, kárt okoznak az otthonokban, és megnehezítik az orvosi és egészségügyi ellátást.
A szélsőséges időjárási viszonyok katasztrófahelyzetet idéznek elő, és ezáltal nyilvánvalóan veszélyeztetik magát az életet, az egészséget. Az éghajlatváltozás egészségügyi hatásai vizsgálatának részletesebb elemzésére a folytatásban térünk ki.
Dr. Ábrám Zoltán
Dr. Ivácson Beáta
Dr. Kósa Melánia
