Aberráció!

A mi adóinkból élő (és virágzó) hatszáz honatya egyike, egy szociáldemokrata szenátor törvénytervezetet kezdeményezett. Mielőtt bárki megörülne, hogy végre valaki szót emel a kisnyugdíjak emeléséért vagy azért, hogy több pénzt kellene elkülöníteni a költségvetésből az oktatás és az egészségügy számára, vagy más, a mindennapi emberek gondjaira orvoslást jelentő ötlettel állt elő, ki kell ábrándítanunk. Az említett honatya azt szeretné, ha a fővárosi Egyetem téren egy 25-30 méter magas (vagyis egy nyolcemeletes tömbház magasságát meghaladó), 40 égővel éjjel-nappal kivilágított acélkeresztet állítanának fel „a kommunizmus elítélése és az antitotalitárius nemzeti tudat kultiválására”. A tervezetet, amelyet idén márciusban nyújtott be a kezdeményező, és amely „simán” átment hat (!) szakbizottságon, a szenátus plénuma a múlt héten 57 igen, négy nem szavazattal és nyolc tartózkodással elfogadta. Vagyis a szenátorokat – még akkor is, ha jövőre ismét szükségük lesz a szavazata-inkra – összességében pont annyira érdekli a választók sorsa, mint az említett törvénykezdeményezőt. Vagy talán azt gondolják, minden a legnagyobb rendben van az Európai Unió legszegényebb országában, és már csak egy messziről látszó gigantikus kivilágított keresztre van szükség. Ha belegondolunk, még igazat is adhatunk a „kitalálónak”, lehet, hogy ezzel „egyenlítődnék ki” a tervezetre rábólintó honatyák fejében uralkodó sötétség. Annyi kiegészítéssel, hogy ebben az esetben a parlament elé kellene állítani, nem az Egyetem térre! 

Érdekes jelenség, hogy Bukarestben mindenből a „legnagyobbat” akarják egyesek: az államegyház a legnagyobb katedrálist, a miniszterelnök Európa legnagyobb mecsetét húzná fel, az ország vezetői, a kiváltságos „negyvennyolcak” a legnagyobb fizetést intézik maguknak kormányrendelettel, a sok kiváltság mellett honatyáink a lehető legnagyobb nyugdíjakat vindikálják maguknak és a többi. Hogy ez mennyibe kerül, nem számít. Csak az egyszerű választópolgárok fizetése, nyugdíja, gyermekeik sorsa változatlan. Emlékezzünk csak, mennyit vitatkoztak a 42 lejes gyermeksegély növelésén!

Talán kritikák érték, talán önszántából gondolta meg magát, vagy valamiféle nyomásra tért jobb belátásra, de a legfrissebb hírek szerint visszakozott az említett honatya. Persze, nem mondott le tervéről, de már nem muszáj feltétlenül 25 méteresnek lennie a keresztnek, „csak” monumentálisnak, és „sugározza a fényt”, hogy „Pantilimonból is látható legyen”. 

Ha az országban „dúló” áldatlan állapotokat nézzük: a szegénységet, az utak állapotát, az egészségügyi rendszert és az oktatás helyzetét, az analfabéták számát stb., ép ésszel felfoghatatlan, hogyan születhet ilyen aberráció egy politikus fejében!? Hiszen Románia utolsó az uniós tagországok sorában a mezőgazdaság hatékonyság tekintetében, az Európai Unióban a legutolsó helyen szerepel a lakosság egészségi állapotának monitorizálásában, de a rangsor végén áll a legkorszerűbb orvosi eljárások tekintetében is, a gyermekhalandóság kétszerese az uniós átlagnak, utolsó helyen kullog az újrahasznosított hulladék terén, nem szólva a digitális műveltségről. 

Ezek után nem csoda, ha felháborodást váltott ki az emberekből nemcsak a kezdeményezés, de a szenátorok szavazata is. Remélhetőleg a képviselőház, a döntő fórum, megfontoltabb lesz, és több bölcsességről tesz tanúbizonyságot.