A háború szellemei

Rendhagyó kiállítás zárult a héten a marosvásárhelyi Art Nouveau Galériában. Az első termet Ion Vlasiu (1908–1997) hatalmas faragott szoboregyüttese, A háború szellemei (Stihiile războiului) uralta. Körülötte szerte a falakon képek, rajzok, fotók, szétszórva, akárha véletlenszerűen, a nagy műhöz kapcsolódó tárgyak, eszközök, részkellékek, naplólapok, kiadványok, önvallomások, sajtócikkek, a másik két teremben a különleges alkotás felújításának folyamatát, a restauráló tevékenységet, a felhasznált anyagokat bemutató műhelykép és műteremhangulat ámította el a látogatókat. A Maros Megyei Múzeum művészeti osztálya vitte közönség elé, és mentette meg az enyészettől a sokoldalú alkotó már szinte feledésbe merült főművét, amely most harmadszorra került a nyilvánosság elé. Először a Velencei Biennalé román pavilonjában láthatták 1976-ban, majd a bukaresti Dalles Teremben 1984-ben a Vlasiu retrospektív kiállításon. Aztán visszakerült eredeti helyére, a művész dédabisztrai nyári lakjának csűrjébe, és kíméletlenül kikezdte az idő meg minden, ami azzal jár. A fa nehezen birkózik meg a természeti elemekkel, A háború szellemei, vagy ahogy egyesek a különös, groteszk szobrot a faluban nevezték, A háború kutyái alapos kezelésre, felfrissítésre szorult. A múzeum szobrász munkatársa, Dorel David Morar, a tárlat kurátora vette kezelésbe. Munkáját kollégái is segítették, dokumentálták, a megnyitóra a mű zaklatott történetét vázoló kiadvány is megjelent, ebben Cora Fodor művészettörténész vállalt oroszlánrészt. Az író, festő, szobrász életművét egykori kollégák, szakmabeliek, műkritikusok is felidézték, gazdag bibliográfiával is ellátták, de a művészetkedvelők számára nyilván a monumentális szobor volt igazán lenyűgöző a maga rendkívül kifejező sokféleségében, a hely szellemét, a Felső-Maros mente tájait, az ottani népi hagyományokat, babonákat, félelmeket, mesterségbeli fogásokat idéző, totemszerű, madárijesztő figuráival. 

Ion Vlasiu nem dédabisztrai, de a régió szülötte, lekencei. Iskoláit Marosvásárhelyen és Kolozsváron végezte, majd Bukarestben telepedett le még az 1940-es évek elején, de még az ötvenes években felfedezte e vidék szépségeit, 1970-től pedig többnyire Dédabisztrán tartózkodott, az ottani népi tradíciót igyekezett ötvözni a kiművelt, magas szintű művészet meghatározó elemeivel, így próbált teremteni magának egy saját „földi paradicsomot”. „Keveset tudtam magasabb szintre emelni – vallotta Ion Vlasiu ezek kapcsán. – Mármint az esztétikum, fantasztikum tekintetében, beleértve azokat a kísérteties, szellemekkel teli erőket és beidegződéseket, amelyekkel az emberek évszázadok óta küzdenek, és nem adják föl (…) Azt hiszem, sikerült a madárijesztők népi esztétikumát egy jelentős alkotásba emelnem. Ennek a műnek a címe: A háború szellemei.” Ezt csodálhattuk meg az eltelt hetek folyamán Marosvásárhelyen.