125 éve ünnepelték meg a millenniumot

Százhuszonöt éve, 1896. június 8-án volt a honfoglalás ezredik évfordulóján megrendezett millenniumi ünnepségek csúcspontja Budapesten. Az MTVA Sajtóadatbankjának összefoglalója:

Az 1867. évi kiegyezés után dinamikusan fejlődő Magyarországon az 1880-as években merült fel a gondolat, hogy ünnepeljék meg a honfoglalás ezredik évfordulóját. Az erre felkért Magyar Tudományos Akadémia a pontos időpontot nem tudta meghatározni, a dátumot 860 és 900 közé tették. Az ünnepségek időpontjáról így a politikusok döntöttek, s 1895-öt jelölték ki emlékévnek. Ekkor még csak országos kiállítást terveztek, de aztán újabb és újabb rendezvények ötlete merült fel, és az időpontot 1896-ra módosították. A millennium célja az ezeréves „magyar állameszme” népszerűsítése, a magyar nemzeti nagyság és dicsőség ünneplése lett, amit egyfelől a nagyberuházások, másfelől a pompázatos felvonulások, rendezvények szimbolizáltak. A jeles alkalomra a parlamenti pártok békét kötöttek, a nemzetiségek tiltakoztak ugyan, de tüntetésekkel nem zavarták meg az eseményeket.

Az ezredév kezdetén, 1895. december 31-én éjfélkor az ország egész területén megkondultak a harangok. A Képviselőház 1896. április 21-i ünnepélyes ülésén iktatta törvénybe a honalapítás évezredes emlékének megörökítését, hálát adva az isteni gondviselésnek, Árpád fejedelemnek és Ferenc Józsefnek, a törvény június 8-án, Ferenc József megkoronázásának 29. évfordulóján lépett érvénybe. Ugyanaznap fogadták el a törvényt „a honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó művekről”: emlékmű felállításáról a budapesti Andrássy út végén; emlékoszlopok emeléséről az ország hét pontján (a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zoborhegyen, a dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Cenk-hegyen); a Mátyás-templom melletti Szent István-szoborról; a Szépművészeti Múzeum felépítéséről; 400 új népiskola felállításáról. A budapesti millenniumi emlékmű építése azonban csak az év végén kezdődött meg, és csaknem harminc évig tartott, végső formájában 1929. május 26-án, a hősök napján avatták fel.

A központi rendezvényt, a budapesti millenniumi kiállítást május 2-án nyitotta meg tündöklő pompával I. Ferenc József és Erzsébet királyné. E célra építették ki mai formájában, hatalmas költséggel a Városligetet, a november 3-ig nyitva tartó, 520 ezer négyzetméteres kiállítást csaknem hatmillió látogató kereste fel. A szoros határidő miatt az épületek főként fából épültek, a nagy sikerre való tekintettel 1904 és 1908 között egy részüket tartós anyagokból építették újra, többek között a ma is is álló Vajdahunyad várát.

Budapest képe is megújult: felavatták a Millenniumi Földalatti Vasutat, a kontinens első és a világ második föld alatti vasútját, átadták a Műcsarnokot és az Iparművészeti Múzeumot, a Nagykörutat teljes hosszában, felavatták a Ferenc József (ma Szabadság) hidat, kiépítették a rakpartot, megkezdték a budai Vár újjáépítését. Az uralkodó az év során 13 alkalommal látogatott Magyarországra, és az év folyamán avatta fel – a román és a szerb király jelenlétében – az újonnan szabályozott Vaskaput.

Egymást követték a szemkápráztató rendezvények: május 3-án hálaadó ünnepi misét tartottak a Mátyás-templomban, két nappal később nagyszabású katonai díszszemlét a Vérmezőn, május 17-én a Magyar Tudományos Akadémián rendeztek ünnepi ülést, június 6-án ünnepélyesen vitték át a budai királyi palotából a Mátyás-templomba a Szent Koronát.

A millenniumi ünnepségek csúcspontján, 1896. június 8-án Ferenc József megkoronázásának 29. évfordulóján az ország fejezte ki hódolatát a király előtt. Az ország 89 törvényhatóságának küldöttei és az arisztokrácia tagjai díszmagyarban, a lovas bandériumok történelmi mezbe öltözve vonultak a Vérmezőről a Várba, majd a Szent Koronával az épülő Országházhoz. Az ekkorra már elkészült Kupolateremben a főrendiház és a képviselőház tagjai együttes ünnepi országgyűlést tartottak. Szilágyi Dezső, a Képviselőház elnöke méltatta a király és a nemzet egymásra találásának jelentőségét, amely „beláthatatlan időkre biztosítja a magyar állam ősi szabadságát és egységét”, majd Gyulai Pál, a magyar irodalomtörténet nagy alakja felolvasta a honalapítás évezredes emlékét megörökítő két törvény szövegét. A menet ezután ismét megindult és visszavitte a koronát a Várba.

A nyári hónapokban számos kulturális és sporteseményre, külföldi látogatásra került sor. Természetesen vidéken is nagyszabású ünnepségek zajlottak, számos helyen ekkor avatták fel az új városháza épületét. Az iskolákban a tanév végén rendezték meg a millenniumi ünnepségeket, hálaadó istentiszteletekkel, a Szózat és a Himnusz eléneklésével, számos helyen a tanulók fákat is ültettek. Az ünnepségsorozat 1896. október 31-én ért véget, ekkor ismét országszerte megkondultak a harangok.

A millecentenárium tiszteletére 1996-ban felújították a hét vezér szoboregyüttesét a Hősök terén, a megújult teret és az emlékmű megszépült szobrait 2001. augusztus 20-án ünnepélyes keretek között avatták újra. Az Országgyűlés 2011-ben nemzeti emlékhellyé nyilvánította a Hősök terét.